Anno 2003-ban elpepecselgettem egy ingyenes, de rendkívül bonyolult zeneszerkesztő szoftverrel. Lett belőle egy komplett album, amelyet azóta sem mutattam meg senkinek. Tulajdonképpen az egész egy kísérlet volt, mert aki bemutatta nekem a Jeskola Buzz névre hallgató programot, fogadott velem egy sörben, hogy nemhogy zenét nem fogok tudni vele készíteni, de ki sem igazodom benne.
A sört megnyertem.
Ebben a videóban azt prezentálom, hogy lehet egy közönséges képből afféle Hollywood Look képet csinálni, vagyis olyat, mintha mozifilm lenne. Egyszerű tutorial kezdőknek, akik jónéhány gyorsbillentyűt és különféle technikákat megtanulhatnak belőle.
Ebben a videóban az Adobe Audition zajszűrési funkcióit mutatom be. Természetesen mindent csak szőrmentén a YouTube 15 perces időlimitje miatt. Végre – hála a normális mikrofonnak immár a magyarázó szöveg is élvezhető minőségű, és ez így lesz a jövőben is (várhatóan....)
Roppant érdekes dolog egyébként, hogy hogy lehet megoldan a számítógépen, hogy egyszerre két hangot rögzítsünk. Ehhez általában egy keverőpult és egy felvevőegység szükségeltetik. Törtem is eleget a fejem, hogy ezek híján hogyan oldjam meg, aztán addig húzgáltam a drótokat, míg sikerült az optimális megodtást megtalálnom. Egy USB I/O-s külső hangkártya és egy laptop segítségével ez megoldható. Ha valakit behatóbban érdekelne, összelöktem egy vázlatot a dolgok mikéntjéről. A nagyobb képhez jobb gombbal katt a képre és "Kép megjelenítése..."
A továbbiakban itt lehet kérdezni, ha esetleg kérdés merülne fel. Amennyire tőlem telik, igyekszem mindenre kimerítően válaszolni. És most következzen a videó:
Ebben a videóban bemutatom, hogy hogyan kell a képet a webre optimalizáltan menteni, és az is kiderül belőle, mit is jelent valójában a képek optimalizációja.
Az elmúlt héten már vettem magamnak a fáradságot, és előkotortam a fiókom mélyéről a döglött(nek hitt) mikrofonomat, és elvittem egy elektronikában jártas barátomnak megmutatni, hogy talán meg tudja-e javítani? Meg tudta. Rakott bele egy elemet, és azóta pikk-pakk megy. Én meg ki tudja hány éve nem használom, azzal a címszóval, hogy rossz. Meg sem néztem: nem volt benne elem.
Amúgy nem egy mai darab, és nóném, mert a neve már lekopott róla, azonban egy kitűnő sztereó kondenzátormikiről van szó. Iszonyat jól vesz fel, még az én hangom alá kell egy mélyvágószűrő is, 75 Hz körül -10 dB-re, oly sok mélyet vesz fel. És szép, tiszta magasakat. Kár lett volna érte.
Úgyhogy fel is avattam: csináltam egy videót, jobb ötlet híján a Gradient Editorról, amiről anno egy egész hosszú értekezést írtam, és most ezzel a videóval megtoldottam a cikket.
Nincs többé moslék diktafonozás, végre!
A cikket és a videót itt találjátok: Az eszközök használata V. – Gradient Editor
Annak idején írtam már egy regét a Photoshop képszeletelő eszközéről, a Slice Tool-ról. Tegnap szemléltetésként elkészítettem egy videót is, amelyet először privátnak szántam, aztán úgy döntöttem, inkább legyen publikus. Hirtelen összeütöttem neki egy főcímet meg zenét, és felküldtem a YouTube-ra.
Érdemes egyébként felfrissíteni a régebben leírtakat, ha másnak nem, hát nekem, ugyanis felhívták a figyelmemet rá, hogy van a szeletelőnek egy olyan gombja, ami a vezetővonalak mentén automatikusan feldarabolja a képet, mire én azt válaszoltam, hogy ilyenről még csak nem is hallottam. Aztán kiderült, hogy nemhogy hallottam, de még írtam is róla! Ez bizony hatalmas öngól volt, de hát mentségemre szolgáljon, hogy amióta megismerkedtem az eszközzel és megírtam a posztot (idestova 2 és fél éve), azóta egyetlenegy alkalommal sem volt rá szükségem. Így aztán szépen el is felejtkeztem erről az apróságról. Így a videóban is az látszik, amint egérrel szeletelek.
Lehet, hogy kissé öncélú lett ez a videó, és hosszú, de annyit dolgoztam vele, hogy sajnálnám, ha a kutya nem látná. Hát nézzétek!
Bizonyára még nem sokan tudjátok – hiszen eddig nem említettem –, de tagja vagyok a Magyar Digitális Zenészek Fórumának, a forum.flstudio.hu-nak. És hála a nagy számú kreatív zenebarkácsoló kollégának a múltkoriban be is indítottak egy kísérleti rádióadást. Azt sajnos lekéstem egyéb elfoglaltságok miatt, meg rövidre is sikerült, mivel kvázi kevés volt a használható anyag. Így most a következő adásba már én is beneveztem négy számmal, ha tetszik, használják fel. A rádióadás holnap, vagyis vasárnap este 8 órakor lesz, és ezen a linken elérhető. Mindössze az odal fejlécében látható FL.FM ábrára kell majd kattintani a hallgatásához.
Legyen ez a rádió ékes példája annak, hogy a zenészek igenis kreatív és önzetlen emberek, akik a zenét elsősorban nem nyereségvágyból, hanem az alkotás öröméért készítik, és szívesen közszemlére is teszik; és nem egyenlőek azzal a branccsal, akik Artisjus néven üzemeltetik a maguk zenész(iparos) műanyagsztár kartelljét, és horribilis összegeket söpörnek be mások munkája után.
Tehát vasárnap este 8 órakor kattanjatok rá az FL FM-re!
Ezzel a címmel illettem anno egy szórakozásból készített képemet, amivel a szubtraktív (kivonó) színkeverést illusztráltam.
Ma láttam a fórumon egy képet, ami nagyon érdekesen volt elkészítve, nevezetesen néhány réteg a kivonó színkeverés alapszíneit hordozta, és ezek összekeveredve az additív (összeadó) színkeverés alapszíneit adták ki. (A színkeverési módokról bővebben)
Kérdezték, hogy lehet ezt megcsinálni, és úgy gondoltam, ezen bemutatható az alapszínek keveredésének érdekessége.
Előre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a tutorial nem kezdőknek szánt, nem fogok a színcsatornák mibenlétébe részletesen belemenni, sem pedig a képek szín-üzemmódjának a részletes taglalásába. A kezdők nézegessék a végeredményt, ha nem boldogulnak vele. Sok gyakorlás után ők is el tudják majd készíteni a képet. Továbbá arról is szeretnék szólni, hogy ezt a tutorialt kivételesen betű szerint követni kell, mert ha nem így teszünk, teljesen más lehet a végeredmény, mint amit szerettünk volna. Jómagam a nagy gyakorlatom ellenére is jó néhányszor elrontottam, ami azért is külön kellemetlen, mert csak a végén derül ki a disznóság, amikor egymásra keverjük a színes rétegeket. Így majdhogynem elölről kell kezdeni.
Fogjunk akkor bele!
Folyatatom az eszközhasználatról szóló sorozatot, mivel egyre újabb és újabb problémák ütik fel a fejüket, és szeretném őket egyszer, s mindenkorra gatyába rázni. Mivel van két eszközcsoport, ami a kezdők számára könnyen összekeverhető, megpróbálom ismertetni őket. A kijelölő és az alakzateszközökről van szó. A kijelölő eszközökről már írtam régebben, azonban a vektorgrafikus alakzateszközökről még igencsak szőrmentén értekeztem. Lássuk hát őket.
Először is létre kell hoznunk egy új dokumentumot; a rajzvászon méretle legyen 500×300 pixel, fehér háttérrel. Aztán szükségünk lesz a papírhoz néhány textúrára. Kereshetünk a Google segítségével is, vagy felhaználhatjuk az én textúrámat. Nyissuk meg és helyezzük a vászonra az alább látható módon:
