BonFire blogja

Minden, mi kreatív…

A „remény szolgája” logó születése

2019. január 10. 13:12 - BonFire

Hivatalos logót adott ki a Vatikán Ferenc pápa március 30-31-ére tervezett marokkói útjához. A szentszék a logót pályázati kiírással, 50 beérkezett pályamű közül választotta ki. A választás indoklása szerint a keresztet körbevevő holdsarló »a keresztények és muszlimok közötti vallásközi kapcsolatot emeli ki«. Marokkó muszlim többségű ország, ahol a lakosság 99%-a az iszlám követője.

Forrás: Vatikan News

logo.png

Hogy miért kell egy utazáshoz logót készíttetni, az legalább olyan rejtély számomra, mint az, hogy miért ez volt a legjobb pályamű, mert mind az eredetiséget, mind a fantáziát nélkülözi, de képzeletemben felbukkant egy párbeszéd a logó születéséről. Íme:

– Te, Luigi, lenne itt egy megbízás.
– Micsoda?
– Egy logó…
– Hagyjál már békén a logókkal, tele van velük a bakancsom! Szét kell gondolkodni hozzá a fejemet, az ügyfél az egész élettörténetét el akarja mesélni benne, és még alkudoznak is. Nem csinálom!

– De ez az ügyfél garantáltan nem fog alkudozni. Annyit fizet, amennyit csak kérsz érte.
– Ki az?
– A pápa.
– Melyik?
– Hogyhogy melyik!?
– Úgy értem, a vatikáni?
– Szerinted van másik is?
– A jelenlegi?
– Nem, bazdmeg, hanem amelyik már meghalt!
– Jó, jó, csak nem hittem a fülemnek. Nos, mit óhajt „őkevélysége”?
– Lesz valami hepöning az arabokkal Marokkóban. Oda megy gazsulálni az öreg mint a „remény szolgája”, és ehhez az eseményhez kéne egy logó.
– De miről fog szólni?
– Azt nem mondták…
– Minek megy oda?
– Nem tudom, én csak a megrendelést hoztam.
– De hát tudhatnád, hogy ez így magában lófasz! Azt se tudom, hogy mi ez az egész, mit rajzoljak hozzá? Lehet, hogy totál mellélövök.
– Van hozzá szöveg is…
– Ezzel kellett volna kezdeni! Hadd lássam…


– Na, ezzel aztán ki vagyok segítve. A neve van rajta, meg a szlogen, plusz Marokkó 2019. Ez valami olimpiai játék, vagy mi? Ez az arab kricckracc mit jelent?
– Hát tudok én arabul?
– Ez az, hogy én se.
– Biztos nem fontos.
– Nincs is arab fontom telepítve, meg ha lenne, akkor se tudnám az egyik cikkcakkjukat a másiktól megkülönböztetni. ASCII-ban kérem kiszedve a szöveget, különben nem vállalok felelősséget érte. Mi van, ha dzsihádot indítanak ellenünk, mert elírok valamit?
– Jó, majd leugrom délben ebédelni ide a gíroszoshoz.
– Ők nem görögök?
– Hát, nem egy autentikus ristorante…
– Hamidhoz menj inkább két sarokkal lejjebb. Amelyik olyan finom kebabot csinál.
– Honnan ismersz te ilyen alakokat? Hamid? Meg hogy milyen a kebabja? Milyen olasz keresztény vagy te?
– Éhes! És speciel a tököm már tele van a paradicsomos tésztával. Inkább ha lehet, ennék valami húst.
– Képzelem. Pénteken is…
– Pénteken is. Nos?
– Oké, lemegyek és leíratom vele.
– ASCII-kódokkal karaktertáblából!
– Hamid tipográfus?
– ÉN vagyok a tipográfus, de ő tud így írni és van neki számítógépe. Oldjátok meg!
– Jól van, jól van!
– Szedjétek ki nekem az egészet, karakterre, légyszi!
– Megcsináljuk, csak nyugi.
– Jó, de még mindig nem tudom, mi a lófaszt rajzoljak bele? Legalább valami értelmes téma lenne, amiről inspirálódhatnék, de ez a bullshit „remény szolgája” ez milyen szégyen már!
– Tudod mit? Tuti, hogy vallási jellegű lesz a buli, szóval rakj bele keresztet.
– Hogyne már! Őszentségének lenyiszálnák a fejét érte…
– Az igaz. Akkor legyen arab félhold.
– Az meg hogy jön a keresztény egyházfőhöz?
– A francba! Tudtam, hogy valami egyszerűbb hivatást kellett volna választanom. Lehetnék például kutyasétáltató, vagy… Na mindegy. Akkor legyen benne ez is, meg az is. Hold is meg kereszt is.
– De az arabok berágnak a keresztre.
– Akkor olyan legyen, ami holdszerű.
– HOLDSZERŰ? Hogy a pi…
– Figyi! Rajzolsz egy nagy kört. Aztán egy kisebbet. A kisebb kört kivágod a nagyobból, meg is van a hold. Aztán a holdat lemásolod, és vágsz a csücskéből két ívet. A két csücsökből meg összeállítasz egy keresztet.
– Elég hülyén fog kinézni, de megcsinálom.

– Na, kész van?
– Kész. Viheted.
– Ez nem valami nagy durranás…
– Most te kekeckedsz, mikor tudod, mennyire utálom az ilyen megfogalmazhatatlan kreatív alkotásokat? Örüljön neki, hogy ezt kapta, és nem egy Nike-féle swoosht.

– Te, Luigi, egy kis baj van.
– Miféle baj?
– A logóval.
– Ne bassz fel! Nem tetszett nekik?
– De igen, a Vatikánnak nagyon bejött, meg nyomtam is nekik a marketing rizsát ezerrel a negatív terekről, meg a keresztet óvó-oltalmazó anyaként átkaroló holdsarlóról…
– Akkor meg mi a baj?
– Védjegybitorlási keresetet nyújtottak be. Állítólag nagyon hasonlít egy már létező logóra.
– Beperelnek? Ki? A Vatikán?
– Nem. Valami „Jobbik Magyarországért Mozgalom”.

Az elhangzó párbeszéd és a benne szereplők kitalált személyek. Az ő megnyilvánulásaik nem feltétlenül a szerző nézeteit tükrözik.

komment
Címkék: logó vallás sztori

A bejegyzés trackback címe:

https://bonfire.blog.hu/api/trackback/id/tr8714554072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása