Ismét elért a végzet, bár ebben én is ludas vagyok, mert az utóbbi évben a végsőkig kiszipolyoztam amúgy sem valami erős szervezetemet. Az utóbbi két évben nem feküdtem kórházban, viszont a legutolsó évben már szinte havi rendszerességgel újultak ki a gastritises görcseim, amelyek között nem kizárt, hogy egy-két hasnyálmirigy gyulladást is átbekkeltem. Mézet nyalogattam, fájdalomcsillapítókon és minimális folyadékon élve sok rohamot átvészeltem. Az utóbbit viszont már nem tudtam.

Ez az effekt egyeseknek ismerős lehet, nekem még új volt, miután szembesítettek vele a napokban. Úgy döntöttem, tutorialba "öntöm" az örökkévalóságnak. Nagyon egyszerű és látványos tutorial, ami néhány gyakran használt gyorsbillentyűt is bemutat.

Photoshop tutorialok - Szkenner effekt

 

Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki a Photoshop munkálatai során belefutott abba a problémába, hogy szabályos, mozaikszerűen ismétlődő mintázatot szeretett volna létrehozni ferde csíkozással. Az ember azt gondolná, hogy ilyet megalkotni pikk-pakk dolog, aztán amikor már a 93-at rontja el, és az Offset effekt sem segít a tájolásban, akkor rájön, hogy nem is annyira egyszerű.

Ismét zenei mellékvágány, tehát akiket nem érdekel a téma, szemezgessenek a blog egyéb írásai közül, én meg itt hadd adjam át magam az örömöknek.

Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a kedvenc zenekarom, akik életemben zeneileg a legnagyobb hatással voltak rám, a Dream Theater. Most nem kezdem el ecsetelni, miért. Inkább az új hírre koncentrálok.

Már nagyon régóta evett a fene egy gitárért, az ugyanis eddig nem volt nekem, lévén nem vagyok gitáros, vagy leginkább kocagitárosnak nevezhetném magam, aki akusztikus gitáron tanult egy-két dolgot, később átnyergelt a basszusra, és az ment éveken keresztül, és elektromos gitárt csak hébe-hóba foghatott a kezébe, ha éppen átruccant a zenész kollégájához, vagy az őhozzá. Mármint énhozzám.

Most így néz ki a szobám. A basszusgitár mellett már ott figyel az új szerzemény, a háttérben egy Ashdown MAG300-as bőgővégfokot lehet megfigyelni, a hozzá való 400 W-os ládával. Ezt nemigen szoktam használni a harmadik emeleten, társasházban. :)

A legalapvetőbb hangkártya is képes megszólaltatni a MIDI fájlokat, bár többnyire igen silány hangkészlettel rendelkeznek. Ha szebb hangzásra vágyunk, bizony szükségeltetik egy DAW, és jó pár igényes virtuális hangszer hozzá. A különbség még kívülállók számára is "fülbeszökő".

Lássuk hát, hogyan importálunk egy MIDI fájlt Sonarba, és hogyan vesszük rá, hogy az meg is szólaljon!

Igazából nem terveztem, hogy a Sonarról is videósorozatot indítok, viszont néhányan elkezdtek iránta érdeklődni, és ha már így is-úgy is videón prezentálom a program alapvető működését, akkor miért ne lehetne belőlük is "rendes" videotutorial, eleje és vége főcímmel, "tokkal-vonóval" ahogy mondani szokás.

Nem tudom, hogy hány videót fogok készíteni a Sonarról, vagy egyáltalán fogok-e még (most úgy tűnik, igen), mindenesetre úgy döntöttem, blogposztot kapnak ezek a videók is, ha már ezzel is foglalkozom. Remélem, a képszerkesztő kollégák megbocsájtják nekem az időnkénti kilengéseimet, kalandozásaimat a zene világába, de hát ez is én vagyok tulajdonképpen. Aki meg távolról sem "ugatja", hogy készülnek a zenék, az a videókon keresztül legalább némi betekintést nyerhet a zeneszerkesztés és komponálás "boszorkánykonyhájába".

Az első Sonar videóban a legalapvetőbb MIDI vezérlést mutatom be, a programba gyárilag integrált Cakewalk TTS-1 nevű Roland szintetizátormodullal.

Cakewalk Sonar – MIDI alapok, és a Cakewalk TTS-1 használata

A napokban kérdezte éppen valaki, hogy hogy lehet összehangolni az egyik képről kivágott fejnek, és egy másik képen látható testnek a színhőmérsékletét, hogy valódinak tűnjön. Ez tippet adott, miről is beszélhetnék. Ebben a videóban a méltánytalanul mellőzött és elfeledett Match Color (színegyeztetés) funkciót mutatom be. Ez a legkönnyebb út, ha az ember nem szeret variálni a Levels, a Color Balance, vagy a Curves korrekciós lehetőségeivel.

Ebben a tutorialban bemutatjuk, hogyan készítsünk Photoshoppal egy mágikus kristálygömböt néhány szép fényeffekttel és textúrával.

(Haladóknak szánt, összetett, nagy figyelmet kívánó tutorial. Nincs minden nyilvánvaló dolog leírva benne – a ford.)

Akik régebben olvassák bejegyzéseimet, azok tudják, hogy igyekszem mindig szépen és szabatosan fogalmazni, ápolva ezzel a szép magyar nyelvet, és kínosan ügyelek a helyesírásra és a központozásra, amely nekem nem okoz kihívásokat egyáltalán.

Sajnos vannak azonban nálamnál hányattatottabb sorsú emberek, akik a magyar nyelv szépségeibe nem merültek ennyire bele, mert a birkózáshoz, víváshoz, lovagláshoz és a sporthoz úgy en bloc nem kimondottan szükséges e tudomány. Ezzel nem a sportolókat kívánom minősíteni, és távol álljon tőlem az általánosítás, de tény és való, hogy egy tehetséges és sikeres sportembernek a lehető legritkább esetben van szüksége a helyesírásra. Szinte soha nem fogunk szembesülni a sportolóink írásbeli (és szellemi) képességeivel, hacsak az a sportoló később magasabb babérokra nem tör.