Két év után megérett az idő, hogy az egész Win7-et újratelepítsem, és legnagyobb meglepetésemre (és bosszúságomra) az eddig hibátlanul működő Wacom tábla nem akart működni. Indításkor megjelent a szöveg, miszerint a tábla drivere nem töltődött be, és indítsam újra a rendszert, és ha a probléma továbbra is fennáll, telepítsem újra a drivert. Ez megtörtént, és működött is a tábla egészen a következő rendszer újraindításig. Miután már két napot elvesztegettem a próbálgatással, úgy döntöttem, szétnézek a weben, és rá is akadtam a megoldásra. A probléma nem új keletű, mert egy 2010-es blogposztból sikerült megtudnom a tutit.

Eddig még nem foglalkoztam sosem ezzel a kérdéssel, lévén nem vagyok fotós, és ebből fakadóan nem tudok olyan nyersanyaghoz (képsorozat) hozzájutni, amivel szórakozhatnék. De most valaki kérdezte az ITCafé fórumán, hogy nincs-e valami külső plugin Photoshophoz, ami segítene neki a HDR képeket feldolgozni, én meg emlékeztem halványan rá, hogy ehhez nem kell plugin, mert a Photoshop ezt tudja alapból. Akár a Bridge-ből közvetlenül is ki lehet adni a parancsot, vagy megnyitni a képeket a programban. A többit elintézi a beépített automata HDR Pro Photoshop plugin. A videóban pedig bemutatom, hogyan működik.

Úgy tűnik, a Photoshop CS6 egyre inkább kezdi elveszíteni a „képszerkesztő program” státusát, és kezd átalakulni egy afféle multimédia-mindenessé. Legalábbis nekem ez jön le a weben látható videókból. Ami tény: mind a szövegformázásra, mind a mozgókép szerkesztésre nagyon rágyúrtak. A YouTube-on látható „Top 6 Feature…” videósorozatból minden előadó mást és mást emel ki, bár néhány pontban megegyeznek. Nekem ami a legjobban bejött:

Biztosan nem én fogom feltalálni a spanyol viaszt azzal, ha kijelentem, a túlzott sófogyasztás káros az egészségre, de az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy borzasztóan sózok mindent. Ennek ellenére a vérképemből soha nem lehetett túlzott nátriumfogyasztásra következtetni. Végül mégis. Mostanában egyre jobban dagadok, testszerte jelentkező ödéma-vizenyő formájában, olyan vagyok, akár a vizes lufi. Kissé körbejárva a témát arra jutottam, hogy a sózásnak így, ebben a formában mennie kell. Ez lesz egyik legnagyobb kihívásom, hiszen gyerekkorom óta sósan táplálkozom, imádom a sót magáért a sóért, de ami „sók, az sokk”. Most, hogy az egyik tartós betegségemből majdnem szinte kigyógyultam, úgy hiányzik egy másik, mint púp a hátamra. Igen nagy lelkierőre lesz szükségem, hogy ne akarjam még a lekváros/túrós buktát is megsózni. A croissant is sózva szeretem legjobban – nem vicc!

Ez a bejegyzés teljesen személyes és csöppet sem vidám hangvételű lesz. De úgy érzem, meg kell emlékeznem egy jóbarátomról, aki fiatalon hagyott itt minket, és ezért kissé most nem is tudom, mit gondoljak, különféle érzések kavarognak bennem.

Január 29-én Hollandiában egy szórakozónegyedben szőrén-szálán eltűnt egy magyar fiatalember – a TV2 mindössze ennyit tudósított róla, de akkor már hetek óta ment a körözés a Facebookon, hogy hol lehet Peti, még 2000 € nyomravezetői díj is fel lett ajánlva annak, aki tud róla valamit. Akkoriban az Omroep Brabant nevű holland nyelvű lap is foglalkozott az esettel, és most hozott le egy cikket, miszerint megtalálták. (Google Translate-tel angolra fordítva egészen érthető a rövid cikk.) Azóta csak annyi történt, hogy megtörtént az azonosítás, és tényleg a 32 éves barátomról van szó, akinek az eltűnésénél már csak a halála rejtélyesebb. Nem volt alkoholista, nem élt drogokkal, nem volt beteg; egy nagyon jól kiegyensúlyozott, jó kedélyű srác volt. Afféle szeretni való típus. Kissé gátlásos, halk szavú – őt tényleg csak kedvelni lehetett.

Annak idején „fiatalkorában” egy barátjával ketten ők is beleestek az ún. gangsta-rap őrületbe, és egész jól nyomták. Mondanom sem kell, hogy egy albumra való zenei anyagot én szereztem nekik. A színpadon ez a páros frontemberként mindig elképesztő és feledhetetlen műsort produkált. Aztán ez a korszak is elmúlt, a barátja Szabi mostanában különböző Death Metal, Industrial és egyéb projekteket alakít, de a barátság megmaradt, annak ellenére, hogy Peti már évek óta külföldön élt, elindult szerencsét próbálni. Konkrétumokat nemigen tudok arról, ezek az utóbbi évei hogyan alakultak, de mielőtt Hollandiában kikötött volna úgy tudom, más országokban is megfordult.

A képen balról jobbra Szabó Szabi a zenésztárs és jóbarát, Zorall/Action Szasza, és Bacsa Peti

Nem tudom, a szülei hogyan fogadták a hírt. Mind az édesapját, édesanyját nagyon jól ismerem, el nem bírom képzelni, mit érezhetnek most. De egy egész tízezres kisváros velük érez, ha a média nem is tudósít egy nóném szabolcs-megyei kisváros lakójáról, mert nincs hírértéke. Mi azért átérezzük a fájdalmat és a döbbenetet.

Peti, búcsúzunk tőled, legyen neked könnyű a föld.

Ma pont kapóra jött, hogy valaki ennek a folyamata felől érdeklődött a fórumban, ezért gondoltam, bemutatom ennek az eljárásnak az egyik lehetséges elkészítési módját, mert sokan – bár van megfelelő fényképezőgépük és Photoshopjuk is – nem tudják, hogy csinálhatnának ilyen remek képeket. Videót csináltam, abban többet lehet locsogni, mint írásban, és mert persze nem is túl látványos az elkészítés módja; inkább az alapelv megértése és tudatos használata a lényeg. Néhány fontos momentum, amelyeket jól meg kell jegyezni és mindig szem előtt tartani:

• Mivel a telefonok és digitális fényképezőgépek általában számoznak, vagy dátum szerinti sorszámmal látják el a képeket, mindig először a bal szem képét fényképezzük., így tudni fogjuk, hogy a két kép közül az első a balos, a második a jobbos. Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a kettőt.
  
  
• A feldolgozás során mindig a bal kép vörös színcsatornáját illesszük a jobb kép vörös csatornájának helyére, sohasem megfordítva, másképp nem lesz jó a térhatás.
  
  
• Ha kézből, állvány nélkül csinálunk fotókat, azokat az egymásra illesztés előtt nem árt „gatyába rázni”. A két képet megnyitjuk, a rácsot bekapcsoljuk, majd függőleges és vízszintes vonalakat keresve a Vonalzó eszköz és a Straighten parancs segítségével igyekezzünk kiegyenesíteni a szabad kézből történt fényképezés miatti esetleges dőléseket. A két képet egymásra is illeszthetjük, és a keverési módod Difference-re állítva láthatjuk a különbségeket is. Ha szög miatti torzulások is fellépnek, a Free Transformmal azokat is korrigálhatjuk, mielőtt a színcsatornákat pakolászni kezdjük.

Ennyit előre, most lássuk a videót.

A „példaképeim”:

Újfent egy személyes bejegyzés következik. Sajnos. A pár nappal előtti laborjaim igen vészjósló eredményt mutatnak, ezért a gasztroenterorógus javaslatára kénytelen leszek bevonulni bizonytalan hosszúságú időre a kórházba, mégpedig a fertőző osztályra, ott foglalkoznak ugyanis a májbetegségekkel, annak ellenére, hogy az én májbajom nagy valószínűség szerint nem fertőzésből eredetezhető.

A téma címe talán kissé fura lehet, hiszen legtöbbek számára kézenfekvő dologról van szó. Felmegyünk egy nagy torrentkeresőre, beírjuk az óhajtott program nevét, letöltjük, majd a telepítőt futtatjuk, ezek után a krekkelést elvégezzük, és már kész is a telepítés. Aztán kis idő múlva azt vesszük észre, hogy ez sem úgy működik, ahogy kéne, meg amaz sem, sőt, a számítógépünk fura dolgokat kezd „magától” művelni, kártevők telepedtek a gépre, köszönhetően a megbuherált telepítőnek, keygennek és egyebeknek. Ha nincs szerencsénk, és érzékeny a vírusdetektorunk, a „keygen” nevű állományt könyörtelenül karanténba vágja, még mielőtt felhasználhatnánk. És ez még a jobbik eset.

Nyilvánvaló, hogy ez nem a legjobb megoldás. Mint ahogy sokak számára az sem, hogy drága pénzen megvásároljon egy igen borsos árú kereskedelmi szoftvert. Ilyen esetben természetes, hogy alternatív utak felé kacsingat az illető, viszont a biztonság mindenek előtt való, nem árt tehát, ha a telepítést jogtiszta és autentikus forrásból végezzük. A következőkben ismertetem a hogyanokat és miérteket.

Aki kíváncsi rá, hol is élek, most a mátészalkai tévé jóvoltából kis bepillantást nyerhet fatornyos kisvárosomba. Hideg van és hó. Azért gondoltam, hogy legyen belőle blogposzt, mert nem szeretném, ha idővel elkallódna ez a videó. Így remélhetőleg megmarad az utókornak – ha bárkit is érdekel majd a jövőben.

Végre valahára megérkezett a hetek óta várt táblám, egy Wacom Bamboo Pen & Touch. Kissé már ziziben voltam, hogy mi van, miért tart ilyen sokáig a kiszállítás – ami igaz az igaz: a bolt betartotta a szerződésben leírt 6-10 munkanapot. Épp ma járt le a tizedik. Persze közé esett két hétvége is, így már nagyon elhúzódott a várakozás. Azt hittem, tényleg csak születésnapomra érkezik meg, ami viszont csak két hét múlva esedékes. De sebaj! Lényeg, hogy itt van, és most ismerkedhetek vele.