Biztosan nem én fogom feltalálni a spanyol viaszt azzal, ha kijelentem, a túlzott sófogyasztás káros az egészségre, de az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy borzasztóan sózok mindent. Ennek ellenére a vérképemből soha nem lehetett túlzott nátriumfogyasztásra következtetni. Végül mégis. Mostanában egyre jobban dagadok, testszerte jelentkező ödéma-vizenyő formájában, olyan vagyok, akár a vizes lufi. Kissé körbejárva a témát arra jutottam, hogy a sózásnak így, ebben a formában mennie kell. Ez lesz egyik legnagyobb kihívásom, hiszen gyerekkorom óta sósan táplálkozom, imádom a sót magáért a sóért, de ami „sók, az sokk”. Most, hogy az egyik tartós betegségemből majdnem szinte kigyógyultam, úgy hiányzik egy másik, mint púp a hátamra. Igen nagy lelkierőre lesz szükségem, hogy ne akarjam még a lekváros/túrós buktát is megsózni. A croissant is sózva szeretem legjobban – nem vicc!

Arra jutottam, hogy pár éve sikeresen megküzdöttem az alkohollal és én maradtam felül; emellett megvívtam a dohánnyal is, és én kerültem ki győztesen; bízom hát benne, hogy ez a harmadik – véleményem szerint az eddigi legnagyobb – kihívás is csak erősíteni fog, és ismét csak én jövök ki győztesen. De ez nagyon nehéz lesz. Tippeket és biztatást elfogadok!