Anno 2003-ban elpepecselgettem egy ingyenes, de rendkívül bonyolult zeneszerkesztő szoftverrel. Lett belőle egy komplett album, amelyet azóta sem mutattam meg senkinek. Tulajdonképpen az egész egy kísérlet volt, mert aki bemutatta nekem a Jeskola Buzz névre hallgató programot, fogadott velem egy sörben, hogy nemhogy zenét nem fogok tudni vele készíteni, de ki sem igazodom benne.

A sört megnyertem. Ez az album lett a (szörny)szülemény, amely annak ellenére, hogy egyetlenegy élő hangszert sem tartalmaz, csupán hangmintákat és szintetizátorokat, generátorokat, effekteket és artikulátorokat, mégis mindezek ellenére kétségtelenül a rock jegyeit viseli magán; a bőrömből nem tudtam, és nem is állt szándékomban kibújni. Kivétel csupán az Intro és az Outro, amelyet egy szál akusztikus gitárral vettem fel, itthoni körülmények között. Mindazonáltal az egész eléggé hátborzongatóra sikeredett, ezért lett az a címe, ami; és ezért is lett tulajdonképpen egy háborús témájú koncepció belőle végül, ahogy a számok címei is, illetve a borító is utalnak rá. Mert egyébként instrumentális a zene.

Évekig itt állt a CD-állványon, és tulajdonképpen semmi szándékom nem volt vele. De amióta az FLstudio fórumának tagja vagyok, látom, hogy mások is megosztják a nagyvilággal a szerzeményeiket, így úgy döntöttem, hallja meg a világ. Ahhoz én túl jónak tartom, hogy ne hallja rajtam kívül senki. Kiadóhoz én nem kilincselek, pénzt úgysem látnék belőle. Én nem azért csinálok zenét, hogy meggazdagodjak belőle, hanem azért, mert kijön belőlem, és kész. Ha pedig kijött, akkor azt szeretném, ha minél többen hallanák és örülnének neki.

Így hát beregisztráltam a Jamendóra, ahol hasonszőrű zenészek a Creative Commons licenc égisze alatt megosztják szerzeményeiket a nagyvilággal, és feltöltöttem a lemezt. Már egy igen dicsérő kritikát is kaptam rá, tehát ráharaptak.

Itt lehet meghallgatni, illetve letölteni, továbbá megjegyzéseket fűzni hozzá.