Aki házi stúdiózásra adja a fejét, az hamar megismerkedik a Steinberg névvel. Ez az a cég, amely a VST szabványt kifejlesztette, és Cubase nevű digitális audió munkaállomása ma piacvezető standard, és gyakorlatilag minden stúdióban megtalálható. A szoftverek fejlesztése mellett a Steinberg néhány éve gőzerővel belevetette magát a különféle hardverek, vezérlőeszközök fejlesztésébe – nem kevés sikerrel.
Most a kis pénzű, de minőségre igényes felhasználói réteget célozták meg az új USB audio interfészükkel – lánykori néven: külső hangkártya –, amelyet 2015 januárjától lehet majd a boltokban megvásárolni. A kütyü neve UR12, és a korábbi UR22 kistestvére. Lássuk, mit kínál!
A fórumok – ha nem is ontják magukból a témát –, rendre a felszínre dobnak egy-egy érdekesebb problémát, amit esetlegesen csak hosszabb kérdezz/felelek keretében sikerül megoldani, legyen bármily egyszerű dologról is szó. A minap is fura jelenség ütötte fel a fejét: „Hogy kell az Illustratorban középre igazítani a segédvonalakat? – szólt a kérdés. – Az Align gombra kattintva ugyanis nem történik semmi.” Vissza kérdés: „Nincsenek lelakatolva a segédvonalak?” Viszontválasz: „Nincsenek.” Aztán végül egy képernyőkép meghozta a megoldást. Rossz opció volt kiválasztva.
Mert az Illustrator cseles! Mert olyat is tud (ezt sokszor hangoztatom…), amit a Photoshop nem. Több opció pedig több hibalehetőséget hordoz magában.
A Photoshop versus Illustrator videósorozatban ezúttal az igazítás különbségeit mutatom be a két programban. Jó lesz őket megjegyezni, de ha időnként összekeverjük őket, oda se neki! A legrutinosabb emberrel is előfordul.
Photoshop és Illustrator tutorialok – Az igazítások közötti különbségek
Keserves tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember már jókora rutint szerzett Photoshopban és először próbál meg Illustratorral dolgozni, rendkívül kétségbeejtő lehet, hogy a jól bevált gondolkodási sémáinkat egy mozdulattal ki kell dobjuk, már csak azért is, mert mivel az Illustrator alapvetően más feladatra lett kitalálva, néhány Photoshopból már ismert eszköz vagy megoldás gyökeresen eltérően működik benne. Mindig észben kell tartanunk, hogy bár az Adobe megpróbál a programjainak közös arculatot tervezni, ettől még azok mind más-másra valók, és másképp is működnek. Ha nem akarunk csupa kérdőjelet munka közben, jó, ha ismerjük a legfőbb különbségeket.
Ebből a videóból a Swatches (Színtárak) eltérő működési elvét lehet megismerni. Bár mindkét program szerves része és látszólag azonos, mégis jelentős a kettő kezelése közti különbség.
Photoshop és Illustrator tutorialok - A színtárak közötti különbségek
Kezdő Illustrator használóként a Photoshopból szerzett tapasztalataimat próbálva hasznosítani nem egyszer gyűlt meg a bajom az Illustrator eltérő logikájából adódó viselkedési anomáliáival. Sokáig nem tudtam rájönni, miért tudom az egyik alakzatba belevágni a képet, míg a másikba nem. Aztán persze megismertem az összetett alakzatokat (angol nyelvű programban Compound Path). Olyan alakzatok alkotják, amelyek alkotóelemei látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, azonban a program egy, hiánytalan alakzatnak kezeli őket. Ha bonyolultabb alakzatba próbáljuk meg a képünket vágni, ügyeljünk rá, hogy a Layer palettán a neve Compound Path legyen. Lássuk, hogyan alakíthatjuk át az egyszerű Csoportot (Group) összetett alakzattá és használhatjuk fel vágómaszkként Illustratorban!
Illustrator tutorial – Összetett alakzat mint vágómaszk
Az Illustratorral még csak most ismerkedők csalódva vehetik tudomásul, hogy a Photoshopban már megszokott és megkedvelt egyéni alakzatok nem állnak itt rendelkezésünkre. Van ugyan az Illustratorban is kismillió előre gyártott szimbólum, de mi van akkor, ha ragaszkodunk a régi, jól bevált alakzatainkhoz? Nos, át kell őket menteni Photoshopból És hogy hogyan? Kiderül a következő tutorialból.
Egy nagyon látványos, techbuziknak kifejezetten tetszetős, effektes háttérkép elkészítését mutatom be Photoshopban. Nem igényel haladó technikát, inkább csak türelmet. Természetesen a dekorálást minél hosszabb ideig csináljuk, minél részletgazdagabbra, annál menőbb lesz a végeredmény: én itt csak az alapokat mutatom be. Remélem, elnyeri majd a tetszést.
Egy ritkán használt, de annál hasznosabb technikát mutatok be a következő videóban. Segítségével bármilyen raszteres képből (vektorosból is, raszterizálással) mozaik effektet készíthetünk akár háttérnek, akár egyéb illusztrációs elemnek. Egy kis fantáziával változatosan variálhatjuk egyéb képi- vagy szöveges elemmel.
Ez a bejegyzés személyes jellegű, nem sok köze van a blog szakmai tartalmához. Mégis, mivel úgy érzem, az életem egy újabb fordulóponthoz érkezett el, ez az esemény van akkora horderejű, hogy egy blogposztban megemlékezzem róla. Aztán hátha lesznek olyanok, akik később ugyanezzel a helyzettel szembesülnek, és jólesően, megnyugodva olvassák majd soraimat, megnyugodva, hogy ez nem egy különleges dolog, amely csak velem vagy vele történik meg, hanem, hogy úgy mondjam a természetes elmúlás része; mindennapi folyamat.
Ma jutott eszembe az a szép cirkalmas rézmetszet stílus, amellyel a bankjegyek és kötvények rajzolatain lehet találkozni. Gondoltam, feltúrom érte a webet, nehogy már ne lehessen az utánzatát digitális úton előállítani, és sikerrel jártam. Találtam egy leírást, viszont mivelhogy eléggé nehezen követhető (és ráadásul angol nyelvű), ezért a benne foglalt módszert, úgy döntöttem, inkább videóban mutatom be. Így mégiscsak jobban érthető. Remélem, nektek is tetszeni fog.
A művelet nem könnyű, tehát mindenképp szükség van az Illustrator és a Photoshop készség szintű ismeretére, mert nem magyarázok benne túl sokat olyasmikről, hogy például éppen milyen gyorsbillentyűvel duplázom meg a rétegeket. Ezt a korábbi videóim egyikéből kell elsajátítani. Rutinosabbak azonban bátran belevághatnak.
A korábbi tutorialban, aMagyar ékezetesítés Fontlabbal címűben bemutattam, hogyan szerkesszük bele a hiányos betűkészletbe a hungarumlautot, vagyis az „ő”-ket és az „ű”-ket. Azóta eltelt némi idő, és sajnálkozva vettem észre, hogy a FontLab azon verziója, ami nekem megvan, többé már nem kompatibilis a Win8-cal. Ezért kipróbáltam néhány ingyenes alternatívát (egyik kiábrándítóbb volt, mint a másik), végül jobb híján a „pehelysúlyú” TypeLightnál maradtam.
A program nem felel meg maradéktalanul az elvárásaimnak, ugyanis hiányzik belőle jó néhány számomra már alapvetőnek ítélt funkció (ilyen pl a keresés glyphekre; előnézeti ablak méretezhetősége, glyph megnyitása az előnézetre kattintva stb.), kénytelen voltam megalkudni, és elkezdeni ismerkedni vele. A hungarumlautot ugyan be lehet vele szerkeszteni a betűkészletbe, azonban a FontLabhoz képest a TypeLight meglehetősen „fapados”: egy-egy ilyen szerkesztéssel akár 15–20 percig is elpiszmoghatunk, míg FontLabbal mindez nem vett több időt igénybe öt percnél. Sebaj! Ingyen van, tanuljunk meg vele élni.
Az ékezetesítés műveletét ezúttal a TypeLighton mutatom be; ha valaki rajtam kívül szintén rászorulna a program használatára, legyen neki valami alapvető útmutató. Természetesen a program lehetőségei nem merülnek ki ennyiben, de jelenleg nekem csak erre a műveletre van szükségem az esetek 99%-ában, így a jövőben elképzelhető, hogy ennél a programnál maradok.
Aki házi stúdiózásra adja a fejét, az hamar megismerkedik a Steinberg névvel. Ez az a cég, amely a VST szabványt kifejlesztette, és Cubase nevű digitális audió munkaállomása ma piacvezető standard, és gyakorlatilag minden stúdióban megtalálható. A szoftverek fejlesztése mellett a Steinberg néhány éve gőzerővel belevetette magát a különféle hardverek, vezérlőeszközök fejlesztésébe – nem kevés sikerrel.