Hogy kerül a csizma az asztalra? – kérdezhetné a kedves olvasó, ha nem tudná, hogy több lábon állok és az oldalon nem kizárólag Photoshoppal foglalkozom. Ez a téma egy kicsit személyes, és egy kicsit mindenkinek is szól, aki a weben kóricál. A nyelv tanulása – és itt elsősorban az angol nyelvre gondolok – ugyanis nélkülözhetetlen a mai világban, főleg annak, aki a számítástechnikával és a webbel óhajt behatóbban foglalkozni, és nem elégszik meg a Facebook virtuál-ganézójával. Aki igen, az nyugottan lapozzon máshová, aki pedig nem, az olvassa tovább a bejegyzést.
A napokban a PCfórumon járva valaki segítséget kért, és enyhén szólva elhajtották, mint a magzatot, hogy mit akar itt, amikor a problémájára két másodperc alatt megoldást nyújt a Google, és rögtön a legelső találat már orvosolja is. Lett is belőle nagy flém, mert a kérdés felvetője megsértődött: "Itt biztos mindenki perfekt angolból..."
Én megunva a parttalan vitát, inkább lefordítottam neki az első találatot, amit a Google kidobott, valamint elmondtam, hogy itt csak perfekt magyarok vannak, de ha úgy teszi fel a kérdést, hogy "bocs srácok, segítene valaki, mert nem tudok angolul, és a Google nem ad értékelhető magyar nyelvű találatot", akkor mi sem úgy állunk hozzá, és talán valami hozzám hasonló irgalmas szamaritánus lefordítja neki, mi is a teendő.
Ez még el is megy egy darabig, főleg, ha rövid, és pár mondatról van szó. De azt mégsem várhatjuk el egyetlen fórumtársunktól sem, hogy komplett műszaki cikkeket, több oldalas értekezéseket lefordítson nekünk, csak azért, mert nem beszéljük az adott nyelvet. Ilyen nincs. Ha valakinek ez kell, az fizessen a fordításért, mint a köles. Tudok ajánlani profikból álló stábot, akik jó pénzért lefordítják. Akinek ez nem felel meg, annak meg kell elégednie a Webfordítás és a GoogleTranslate fogyatékosságaival.
Hozzá kell szoknunk, hogy a számítástechnika nyelve az angol. Ez akkor is így van, ha éppen nem szertjük ezt a nyelvet valami miatt, vagy éppen német (olasz, spanyol, orosz...) szakosak vagyunk, mert azt tartjuk a jövőbeni munkánkhoz fontosabbnak; az angol ismerete már-már elengedhetetlen. Csak szét kell nézni a weben okával. Mindenhol angolul megy a kommunikáció. A torrentoldalak fórumaitól kezdve a YouTube kommenteken át, mindenütt. És tetszik-nem tetszik, hozzá kell szoknunk, hogy Amerika olyan hatással volt a világra (csúnya szóval ezt nevezik globalizációnak), hogy hogy, hogy nem, az angol lett az egyik világnyelv. Sőt, talán nem túlzok, ha azt mondom: a világnyelv.
Ez egyáltalán nem példátlan a történelem során. Volt már világnyelv a francia, aztán eltűnt, volt a latin és az is eltűnt. A mi életünkben az angol a világnyelv, és kicsi rá az esély, hogy ez a helyzet néhány évtizeden belül változni fog. Ha nem akarunk eltévedni ebben az angol nyelvű világban, nincs mese, meg kell tanulnunk.
Sok oldalon megy a vita egyesek nyelvtanulási képességeiről. Az egyik oldalon például – ahol a cikk éppen azt boncolgatta, kellenek-e honosított szoftverek, vagy sem –, azt mondta valaki, hogy ő 40 éve tanul angolul, mégsem tud, és ennyi idő alatt egy majmot is meg lehetne tanítani zongorázni, ezért kellenek a honosított szoftverek. Csak éppen azt felejik el, hogy a mi felvevőpiacunk eléggé kicsi, és ha nem várhatnak az eladásból bizonyos mennyiséget, akkor nem éri meg a szoftvert honosítani, mert többe kerül, mint amennyit behoz. Aztán azt is elfelejtik ezek az emberek, hogy nem kell folyékonyan és anyanyelvi szinten beszélni a nyelvet, hogy valaki megértse a "Please, insert a disc into drive to wirte." felszólító mondatot. Épp a minap láttam, hogy egy ismerősömnek mennyire nem mond semmit az alábbi mondat. Pedig a programok utasításai általában nem irodalmi nyelven íródnak, többnyire a végletekig le vannak egyszerűsítve, hogy a kezdő nyelvtanuló is megértse ezeket az egyszerű mondatokat.
Azt is elfelejtik az angol ellen érvelők, hogy a szoftverrel nem kell társalogni, csak megtanulni, hogy melyik menüpont mit eredményez, ha rákattintunk. Így nyelvtudás nélkül is el lehet az idegen nyelvű szoftverrel boldogulni. Persze jönnek a cinikusok, akiknek mindenre van válaszuk, és azt mondják, hogy akkor tanulj meg egy kínai kezelőfelületű szoftvert kezelni, csak éppen nem veszik észre, hogy a hasonlatuk igencsak sántít, mert míg az angol, német, spanyol, francia, olasz és egyéb nyelvek latin betűket használnak, amelyeket el tudunk olvasni, a kínaiak nem. Ezért nem fair ezzel érvelni. Van még néhány nemzet, akik nem a latin ábécét használják, a teljesség igénye nélkül: japánok, arabok, görögök, oroszok stb. Az ő nyelvükkel természetesen nem boldogul, aki meg sem tudja az írásjeleket különböztetni egymástól, de tapasztalatból mondhatom, hogy igen jó hatásfokkal kezeltem már német nyelvű szoftvert, annak ellenére, hogy a német szókincsem kimerül 3 szóban. És ez tényleg kábé hármat jelent, ha a számokat most figyelmen kívül hagyjuk: natürlich, los, über. Kábé hirtelen ennyi jut eszembe. A programot mégis tudtam kezelni.
Nem fogadom el, hogy valakinek nincs nyelvérzéke. Ilyen nincs. Lusta ember van – vagy némi eufemizmussal élve nem eléggé motivált –, és rossz tanítási módszerek vannak. De azt a szót, hogy nyelvérzék, azok a nyelvtanárok találták ki és alkották meg, akiknek az életben egyetlen embernek sem sikerült megtanítaniuk az adott nyelvet. Ilyenkor persze a tanuló a hibás, mert nincs nyelvérzéke, még véletlenül sem a tanár, akinek rossz a módszere.
A legjobb ellenpélda én magam vagyok. Nekünk még annak idején oroszt kellett tanulni az iskolában (azt is olyan hatásfokkal, hogy kábé senki nem tanulta meg...), így jelentős hendikeppel indultam a mai tizen-huszonévesek között, akiknek már általános iskola 3. osztályától tanítják az angolt. Az unokahúgom 9 éves és az idén kezdte. Tehát általános iskolában tanulja az ember a nyelvet 6 éven át. Aztán gimnáziumban további négy éven át. Azután főiskolán vagy egyetemen még minimum 2-3 évig. Végül retteg a nyelvvizsgától, és egy pohár vizet sem tud kérni idegenben. Miután 12-13 éven át tanulta a nyelvet.
Nos, az ilyen embereket ki kell ábrándítanom. Ő nem tanulta a nyelvet, neki csak tanították, azt is rossz módszerrel. Miért van az, hogy ha valaki külföldre kerül, igen rövid idő alatt, amihez nem kellenek évek, társalgási szinten és az életvitel szintjén elsajátítja az adott ország nyelvét? Az iskolákban meg évtizedek alatt sem sikerül?
Tudni kell, hogy tuti módszer nincs, ami mindenkinél ugyanazt az eredményt hozza. Van, akinek ez jön be, és vannak, akiknek amaz. De vannak alternatív módszerek szép számmal, bár ezeket nem nagyon szeretik a nyelvtanárok emlegetni, mert az ő renoméjukat ássa alá, ha kiderül, hogy ők nem is kellenek, mert autodidakta módon ugyanúgy meg lehet tanulni egy nyelvet, ahogyan bármi mást. Hiszen az anyanyelvünkhöz sem kaptunk nyelvtanárt, és némiképp nehezebb dolgunk volt vele, lévén az első időkben egyetlen kukkot sem értettünk belőle, és nem volt szótár, amit felüthettünk volna a magyarázatért. Mégis megtanultuk, ki jobban, ki kevésbé.
Biztos módszer nincs, azonban hatásos módszerek tucatjai vannak, amelyek közül csak ki kell választani egy-két szimpatikusat. Én itt meg is állnék, és átadnám a szót egy nálam szakavatottabb embernek a témában, aki célul tűzte ki maga elé, hogy 5 év alatt 5 nyelvet fog elsajátítani önerőből, új módszerek után kutatva. (A bejegyzés apropója egyébként nem is titkoltan az oldal népszerűsítése.) Mindezeket meg is örökítette a blogjában, ami azóta kinőtte magát, és weboldallá terebélyesedett. Jó szívvel ajánlom az oldalát mindenkinek, aki úgy dönt, hogy megtanul egy nyelvet, de nem tudja, merre induljon el. A szerző blogszerű írásait végigolvasva az ő kudarcaiból is tanulhatunk. Neki sem minden úgy sikerült, ahogy eltervezte, mert hát emberek vagyunk, a kérdés csupán az, tudunk-e tanulni a hibáinkból.
Az Öt év – öt nyelv oldalon rengeteg nagyszerű nyelvtanulási tippről és zsákutcákról is olvashatunk. A szerző haszos programokat és módszereket ajánl, amelyeket ő maga is végigpróbált, és próbálgat a mai napig is. Annak is tanulságos, aki csak érdeklődik a nyelvek felől, a tanuláshoz egyelőre nincs affinitása. A szerző nem titkolt célja az, hogy lerombolja azokat a dogmákat, és becsontosodott, rossz beidegződéseket, hogy a nyelvet csak a mai iskolai módszerekkel lehet tanítani – láthatjuk, mennyire hatékony ez –, valamint, hogy a nyelvérzék fogalmat felejtsük el nagy ívben.
Az oldalon regisztráció nélkül is kommentelhetünk (milyen jó ez), továbbá a szerzőt megtaláljuk a Facebookon is, és megoszthatjuk vele tapasztalatainkat. Tehát mindenkinek a figyelmébe ajánlom az Öt év – öt nyelv weboldalt. Nagyon hasznos.
