Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában – ahogy mondani szokták: uborkaszezonban – nem született bejegyzés. Magyarázhatnám ennek sok dologgal az okát, de az igazság az, hogy erőt vett rajtam a mindent lebíró lustaság, ezért nem szorgoskodom. Ezt is csak azért írom, hogy jelezzem: még élek, csak éppen más dolgokkal foglalkozom.

Annyit azért titkosan elárulok, hogy nem véletlen a cím után a kérdőjel, és az illusztrációnak szánt kép sem véletlen. Ugyanis uborkaszezon van, de uborka még egy szál sincs, hála a kimondhatatlan nevű izlandi vulkánnak, ami ilyen szép nyarat hozott nekünk. Szóval uborka még egy szál se, csak virág. Pedig már nagyon fenem a fogam a szokásos idei fél-, egy mázsa kovászos uborka adagom begyömöszölésére, azonban legnagyobb fájdalmamra nem tehetem.

Úgyhogy blogolás helyett Izland felé fordulva köpök egy nagyot, és napközben drukkolva figyelem, ahogy nő az uborka... Remélem nő!