Ismét megjártam Odisszeiámat; kontrollon voltam (beteggondozáson) a Megyei Kórházban.

Ismét kupleráj van, amint az már megszokott; jelenleg az egész informatikai rendszert "újradrótozzák", irodák áttelepítve máshová, több órás várakozás stb. De nem is ez az érdekes.

A kezelőorvos most azt találta ki – minden napra egy mese –, hogy én biza cukorbeteg vagyok. (Már csak ez hiányzott a tökéletes boldogságomhoz.) Jeleztem neki, hogy a laborleletben lévő adat nem releváns (9.1) mert biza a vérvétel nem éhgyomorra történt, és ez természetes. Máskülönben pedig volt, amikor a kórházban terhelésesnek vetettek alá, egymás után két üveg (1 liter) tömény cukoroldatot kaptam vénásan, akkor is felszökött 11-12 körülire, majd aztán szépen vissza is ment mindig normál értékhatárok közé. Soha nem kellet külsőleg inzulint kapnom. Nem számít: szerinte cukorbeteg vagyok, és előírt egy 180 gr CH (szénhidrát) diétát. Itt kezdődik a dolgok érdekes része.

Aki rendszeres olvasóm, az bizonyára tudja, hogy több éve a hasnyálmirigyem tropa, de eddig az inzulintermelésemnek nem volt baja. Így is annyira szigorú diétán élek, hogy gyakorlatilag semmivel nem lakhatok jól – a kenyéren kívül. Érdekességképpen néhány adalék egy pancreatitis-diétából:

A napi zsír bevitel nem haladhatja meg a 40 g-ot. Ez kábé 10 deka parizert jelent. Tovább nuku. Félreértések elkerülése végett leírom, a dietetikában az olaj is zsír! Ezt is bele kell számolni a zsírbevitelbe. Semmiféle olajban sült ételt nem lehet megenni. Budnázott ételek, rántotta, bundás kenyér, rántott szelet és hasonlók, mind kilőve. Az egy külön tudomány, hogy lehet a főzelékeket elkészíteni egy csepp olaj és rántás nélkül, úgynevezett "hideg rántással". Újra kellett tanulni az egész konyhatechnológiát.

Tartózkodni kell a fűszeres, izgató (csípős) ételektől. Borsot, paprikát elvétve sem szabad enni, továbbá minden olyantól tartózkodni kell, ami fokozza a gyomorsav-termelést. Ilyen pl a paradicsom, a hagyma, de tartózkodni kell a kávétól a csersav tartalma miatt. Szintén nem javallt az ecet, a mustár és a citrom, a további panaszokat elkerülendő.

Tartózkodni kell a füstölt ételektől. Füstölt a legkisebb mennyiségben is tilos.

Továbbá, mivel igen régóta a Crohn-betegség egyik vállfajával is küszködök, minden olyantól tartózkodni kell, ami puffaszt. Kezdem a felsorolást:

A "K" betűsek: káposzta, karalábé, karfiol (brokkoli – ugyanaz, csak zöldben), aprómagvas gyümölcsök: szamóca, szőlő, paradicsom, uborka. A hüvelyesek: nem ehetek zöld- és sárgaborsót, zöld- és szemes paszulyt, lencsét. Inni maradnak a bubimentes löttyök. Tea, víz, szűrt gyümölcslé. A rostos szintén nem javallt.

Tehát, ami maradt – eddig: Párolt rizs, hal, vízben főtt burgonya minden mennyiségben (jaj, de finom), párolt csirkemellfilé (a legsoványabb rész), főtt tészta, rajta fedővel, és kifújt!

Szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy néha már a könyököm is kivan emiatt, mert még a marha is megunja, ha állandóan szénát raknak elé, egy idő után kirúgja az ól oldalát, ha nem csapjuk ki a legelőre, hogy haraphasson egy kis friss lucernát, miegymást. Az elmúlt 2-2,5 év szigorú diétája alatt én is jónéhányszor fellázadtam ellene, és inkább dacból nem ettem semmit, mert már kifordult a számból ez a kaja. De eddig legalább degeszre ehettem magam, ha más nem krupmlifőzelékkel, meg kenyérrel.

Most meg kitalálja, hogy a szénhidrátot mérsékeljem napi 180 g-ra. Az egy negyed kiló sincs, kenyérben kifejezve. És persze az elfogyasztott cukor is beleszámít ebbe a mennyiségbe. Megkérdeztem tőle (az orvostól), hogy mégis, akkor mi az anyám kínját fogok enni, ugyanis egyrészt pancreatitis-diétán, másrészt colitis-diétán vagyok, már a cukros-diéta nemigen gyömöszölhető bele ebbe. Legalábbis nemigen látok most valahogy kiutat. Persze kérdésem költői maradt, azt mondta, vegyem fel a kapcsolatot egy dietetikussal. Remek. Itt szaladgálnak a ház előtt tucatjával... + hozzá tenném, hogy nemigen tudna nekem újat mondani egy dietetikus sem, habár állítólag vannak még csodák.

Az elkövetkezendő két hétben meg járhatok cukrot méretni a háziorvoshoz, mert két hét múlva ismét jelenésem van. Hát, lesz két annyira elbaszott hetem, hogy nocsak. Főleg, ha azt hozzávesszük, hogy ha nekem reggel 8-ra ott kell lennem az orvosnál, akkor én nem fekszem már le, mert van egy kivizsgálatlan DSPS-em (Delayed Sleep-Phase Syndrome) is. Nem tudok éjjel aludni, csak reggel. Ezen nem tudok segíteni.

Szóval ismét megvan az örömöm. Már azt várom, mikor írják fel az iszappakolást, mint terápiát? :(Tudjuk: hogy szokjam a földet.)