Nos, végre sikerült beruháznom egy notebookba, amire már régen fentem a fogam. Az igazat megvallva nem mintha annyira számítógép-függő lennék, de mivel elég gyakran vagyok akadályoztatva, és arra kárhoztatva, hogy a belgyógyászaton kúráljanak, nagyon bír zavarni, hogy nem tudok dolgozni, míg más dolgom sincs, mint feküdni az ágyban, és bámulni az infúzót, ahogy csöpög. Legutóbb 3 hete jöttem haza, és mivel elhatároztam, hogy mostantól kezdve jó útra térek, azaz nem dohányzom, arra gondoltam, amennyit elfüstölnék egy hónapban, abból simán kitelik egy noti havi részlete, neadjisten, még egy mobilinternet havidíja is.
Egy hazai mobilszolgáltatónál kopogtattam, mivel akciót hirdettek, erről azonban sikeresen lemaradtam. De mivel úgy gondoltam, hogy az internet-előfizetés nem szalad el, azt külön is meg lehet venni, lényeg, hogy a gép már meglegyen. Így hát betoltam a bringát a régi jó pc-s ismerősömhöz, és kitaláltuk, mire is lenne szükségem, úgy hogy jó legyen. Végül is a következő gépre esett a választásom
Fujitsu-Siemens AM La 1703
Mivel még annyira friss, hogy meleg, megpróbálom az eddigi személyes tapasztalataimat megosztani. Íme a katalógus szerinti paraméterei:
Kijelző: 15,4″ WXGA (1280 x 800), BrilliantView
CPU: AMD Turion 64 X2 Dual-Core TL-50 (1,6 GHz, 512 KB)
RAM: 2 x 1 GB DDR2 (2 x SO-DIMM, max. 2 GB)
HDD: 160 GB, 5400 RPM, SATA
ODD: DVD Super Multi
LAN: 10/100
WLAN: 802.11b/g
Grafika: VIA Chrome9 HCTM DX9 (integrált)
Chipset: VIA K8N890A NB
Csatlakozók: 1 x fejhallgató, 1 x LAN, 1 x mikrofon, 1 x modem, 1 x VGA, 2 x USB 2.0
Akkumulátor: 4 cellás, 2000 mAh
Tápegység: 65 W
Méret / súly: 356 x 250 x 21,1-36,7 mm / 2,7 kg, 4 cellás akkumulátorral
Kijelző: Az első szembeötlő dolog az volt, hogy a készülék szélesvásznú, de legalábbis nem 4:3-hoz. Nem is 16:9-hez, hanem valami középérték (most lusta vagyok kiszámolni :). Néhány dolog esetében, mint pl szélesvászmú filmek nézésekor előnyös, más esetben inkább hátrányos ez a tulajdonsága. Tulajdonképpen nem is a 800 pixel magasság a kevés, inkább az 1280-as szélesség a szokatlan. A monitor üveg, ezért eléggé csillog, nem úgy mint az asztali monitorok esetében. De szépek a kontrasztok, és tűéles rajta minden pixel. Mivel folyadékkristályos a kijelzője, tanácsos szemtől-szemben dolgozni vele. A látószöge elég kicsi, valójában nem mozizásra lett kitalálva. Ha egy kicsit is magasabbról vagy oldalról nézzük, a színek az ismert módon kifordulnak rajta.
Mutatóeszköz: Nekem nagyon szokatlan az egeret helyettesítő tapogotópad. Először annyira az volt, hogy egyből rádugtam egy egeret a gépre, amíg a cuccokat feltelepítgettem rá. Ez a tapipad egy külön művészet, hiányzik az egér már jól megszokott scroll-gombja. Az érzékenységét lehet állítani, csak még nekem nem sikerült annyira rácuppannom a dologra, hogy lustaságból inkább mindent a billentyűzeten végzek el, amennyiben lehetséges. A tapipadon nem lehet Photoshoppolni! Ez volt ugyanis a legelső, amit kipróbáltam. A pen kezeléséhez még egérrel is két kéz kell, itt kellene még egy, ami lenyomva tartja a gombot. Tehát ilyen eshetőségre azért legyen egy rágcsáló a zsebben.
Billentyűzet: Megvallom, ez a lehető legszokatlanabb vonása az asztali pc-khez képest. Először is, nincs rajta numerikus billentyűzet. Természetesen a billentyűzet egy részére rá vannak festve a számok, akár a numerikus billentyűzetre, azonban még nem sikerült rájönnöm, hogyan lehet vele számokat is írni. Egy váltógomb lenyomása mellett a + - * és a / működnek, a számokat még meg kell találnom. (na, majd ha nagyon rá leszek kényszerülve ;) Nagyon szokatlan, hogy a billentyűknek közel sincs akkora mozgása, mint a hagyományos asztali klaviatúráknak. Éppen nem érintőgombos, de már majdnem! Nekem mindenesetre megnyugtató érzés az asztali klaviatúrán, hogy a gomb, a lenyomásakor jólesően lesüllyed. Még egy negatívuma van a billentyűzetnek. A Braille-jelzések, amelyek a J és az F betűn helyezkednek el, minden billentyűzeten. Namármost, aki két ujjal gépel, és keresgéli a betűket, annak nem biztos, hogy feltűnik ezeknek a hiánya, de aki vakon gépel, annak éreznie kell, a két kis dudort, hogy tudja, jó helyen van a keze. A jelek megvannak, csak éppen teljesen vaknak kell lennie az embernek, hogy olyan finom ujjai legyenek, amellyek kitapinthatná őket. Mindenesetre a basszusgitár nem teszi érzékenyebbé az ember ujjbegyeit, noha már jó fél éve nem volt a kezemben hangszer.
Most illene ennyi szőrszálhasogatás után némi dicséretet is mondanom. Megteszem. Mint fent említettem, nagyon szépek a kontúrok a színek és a kontrasztok a képen. A Brillant View (briliáns látvány) név egyáltalán nem fellengzős címke, hanem mondhatni magáért beszél. A gép csendes, nem melegszik túl, és tényleg pehelykönnyű. Az éjjel az ölemben volt vagy 4 órán át, és nem éreztem kényelmetlennek. A dupla AMD Turion 64 X2 procinak és a 2 Giga RAMnak köszönhetően elég nehéz feladatokkal is megbirkózik. Adtam neki egy kis Photoshop házi feladatot, és remekül megoldotta. A DVD-olvasó-író rendkívül csendes, az asztali gépekénél jóval csendesebb. Így egy filmet is meg lehet nézni anélkül, hogy zavarna a meghajó bőgése. Az igazat megvallva, nem szeretek lemezről filmet nézni a gépen, pont az ilyen okok miatt.
Mindent egybevetve, azt hiszem nem csináltam rossz vásárt a kis noteszgéppel. Már csak egy mobil internet előfizetést kell váltanom, és tényleg nem kell, hogy lemaradjak az aktuális dolgaimról. Remélem, jó szolgálatot fog még tenni, habár inkább ne legyen rá szükség - tudniillik ki szeret a kórházban fetrengeni? - de néha muszáj. Szoknom kell, az igaz, de remélem kinövöm a mutatóeszköz és a billentyűzet szokatlansága miatti gyermekbetegségeket.
