Még csak most kezdem kissé úgy érezni, hogy talán van rá esély, hogy javulgassak kissé. Igazán nem akarom elkiabálni, de az utóbbi időben fokról-fokra egyre jobban érzem, hogy visszatér az étvágyam. Igazság szerint néha meg kell kissé szegnem a túl szigorú szabályokat, és néha olyat megenni, ami ugyan nem tanácsolt, de úgy gondoltam, egy-egy adagtól nem lehet bajom, és eddig bevált. Lassan, de óvatosan. Így – főleg ha a fogamra valót ehetek –, olyan étvágyam támad, mint a farkasnak. Ilyenkor szinte kizárólag az egész napot táplálkozással töltöm, akár a barom. És fokozatosan érzem, hogy az erőm lassan visszatér. Na jó, nem megyek már el soha színpadot építeni, de legalább a lakásban való lézengés nem merít ki már annyira, mintha egész nap szenet lapátoltam volna. Ha nincs energia meg kalória, nincs powa.

Igazából ezt az energiát csak az tudja igazán értékelni, aki volt már teljesen legyengülve a krónikus alultápláltság és állandó diéta miatt. Persze azért próbálom megtalálni az egyensúlyt, mert könnyen baj lehet a "legénykedésből", és azt nem szeretném.

Még az is megeshet, ha kissé erőre kapok, újra lesz kedvem blogolni, Photoshopolni, és a már tavaly óta esedékes dalomat végre befejezni és publikálni. De egyelőre még nem ígérek semmit. Türelem, és szurkoljatok nekem!