Végre-valahára megértem – így, vén fejjel –, hogy szert tehettem a régóta áhított MIDI kontrolleremre. Már írtam néhány héttel ezelőtt arról, hogy a termék, amit kinéztem, beszerezhetetlen. Több levélváltáson keresztül aztán, a leadott megrendelést visszavontam, majd másik áruházban rendeltem meg ugyanazt; sajnos tőlük is azt az infót kaptam, hogy a kinézett Behringer UMX49 már nem kapható, mert nem gyártják (vagy forgalmazzák). Volt ugyan még elfekvőben a két oktávosból (Behringer UMX25), de azt praktikus megfontolások miatt hanyagoltam. Ugyanis semmi nem akadályoz meg benne, hogy – ha már egyszer billentyűzet van – megtanuljak zongorázni, ehhez azonban a két oktávos kontroller édeskevés.

Volt viszont helyette az UMX49 továbbfejlesztett testvére, az UMX490, ami 2-3000 Ft-tal volt csak drágább, és bár az első időkben idegenkedtem tőle, lassan kezdem megszokni a színét is. :)

A Behringer U-CONTROL UMX490 MIDI billentyűzet és kontroller:

Úgy egyébként nem nagyon értem, hogy mi a továbbfejlesztés ez előző modellhez képest, hacsak a színét nem vesszük annak. Ez nem szintetizátor, ez nem szól magában. Ha nincs host program és szoftveres hangszer hozzá (vagy egy külső MIDI modul) önmagában sok értéke nincs. Többek között ezért is kerül kábé feleannyiba, mint a legalsókategóriásabb szintetizátor. Az ugyanis – ha gagyin is –, de magától is szól. Nekem erre nincs szükségem, úgyhogy én beérem egy MIDI kontrollerrel, vannak nekem hozzá jó kis sztaffok. A termék ismertetőjében fejlesztésnek sorolják fel a 100 hangszert és 50 VST effektet. Ezek azonban – legnagyobb csodálatomra – egy külön telepítőlemezen érkeznek a billentyűzettel együtt, és vagy felrakja őket az ember, vagy nem. Néhányat kipróbáltam, hát a vicc határát súrolják. Többségük freeware cucc, és igen primitív. Van viszont néhány drawbar orgona, amelyek igencsak jók, és a rockzenében oly nélkülözhetetlen Hammond-, torzított- és egyéb hangzásvilágot képesek produkálni. Az egyik az ORGANized Trio analóg orgonája, amibe elsőre beleszerettem. Ingyenes, de ha tetszik, lehet támogatni. A másik az OrganOne, ami szintén pompás VSTi.

Grátisz viszont, és az egész cucchoz jár egy USB-s külső hangkártya, az UCA222, RCA be- és kimenettel, amire bármilyen hagyományos hangot adó készüléket kapcsolhatunk, optikai és fejhallgató kimenettel is rendelkezik (utóbbihoz kapcsolt hangerőszabályzóval) és rendkívül alacsony a latenciája. Ez azért is egy remek cucc, mert így akár a laptoppal is készíthetünk igen jó minőségű felvételeket, amelyek – valljuk be – nem igazán erre vannak tervezve, és az olcsó modelleknek a hang- és a videokártya a gyengéje. Ha utazunk és kedvenc hangszerünket is magunkkal visszük, zsebre lehet vágni a hangkártyát, és így egy laptoppal hordozható munkaállomást kapunk. Utóbbit leteszteltem, kegyetlenül megterheltem, és nem volt semmi baja, annak ellenére, hogy nem egy nagy vasziszdasz a Fujistu-Siemens.

És tiszta szerencse, hogy minden elérhető az interneten, így zongoratanárt sem kell fogadnom (drága pénzért – ami nincs!), találtam ugyanis egy igen jónak tűnő anyagot, a Piano For All-t, és most ennek segítségével ismerkedem a zongorával.

Úgyhogy most egy darabig örülök, és zongorázni tanulok. Egy hete kezdtem kábé, de elég jól haladok. Lehet, hogy őstehetség lennék? :))

A zeneszerző szentélyem: