Pár héttel ezelőtt merült fel, hogy egy alapítványnak logót kell tervezni, ami mint ismeretes, nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé különféle szubjektív okok miatt, de ha az ember profi, akkor nem nagyon válogathat a megrendelések között.

A legfőbb bajom az, hogy sosem vagyok 100%-ig elégedett ezekkel a logókkal. Én olyan eredetinek szeretném őket látni már a születésük pillanatában, ahogy ismerjük a legnagyobb világmárkák logóit. És természetesen ez nem megy, mivel új, mivel szokatlan, nem lehet olyan szemmel ránézni.  Aztán vannak hálátlan témák, amire igazán kreatívan nem nagyon lehet mit kitalálni, ezért marad a szűkös szimbólumrendszer variálása. Ebben az esetben elvárás volt, hogy a logó fejezze ki a generációkon átívelő családok összetartását, ezért döntöttem stilizált emberi figurák mellett; továbbá a harmóniát – ide egy virágot gondoltam, szépet, szimmetrikusat, és páratlan szirmút. A kézen fogódzkodó emberek negatív tere rajzolja ki végül is a virágot, később viszont kérés volt, hogy a figurák nagyságát is variáljam meg kicsit, hogy kifejezze, van köztük gyerek, felnőtt és öreg is.

Első felindultságomban komolyan elgondolkodtam rajta, hogy a méreten kívül a gyerekeket nagy fejjel, a felnőtteket pipával és loknival, az öregeket meg ősz szakállal és sok dioptriás szemüveggel, hátukon púppal, hasukon pocakkal ábrázolom, de végül is felülkerekedett bennem a józan ész, és a következő logó született, amire a megrendelő is rábólintott.

Persze nyilvánvalóan nem lehetek elégedett vele, ha látom a tervezési hiányosságokat (például kis különbség nem különbség – úgy néz ki, mintha az alakok véletlen lettek volna kisebbek-nagyobbak –, továbbá ilyenformán a virág sem szabályos (bár szimmetrikus maradt), annyira már nem fejezi ki a harmóniát, mint eredetileg szándékoztam, de hát nem lehet minden követelménynek egyszerre megfelelni, így végül ebben állapodtunk meg.

A tipográfiát a téma komolyságát sugalló, mégis elegáns, tömbösen szedett, klasszikus Century Gothic félkövér és világos változataival készítettem, és természetesen az elrendezés létezik függőleges, vízszintes, illetve tipó nélküli változatban, egy színnel, negatívban, és minden formában, ahogy azt illik.

Az arculat színeit saját kútfőből merítettem. A komolyság miatt a kékre, a virágok és a harmónia miatt magenta mellett döntöttem.