BonFire blogja

Minden, mi kreatív…

Ez a nap a szerelésé volt

2012. július 30. 23:15 - BonFire

Az történt velem, ami már rég esedékes volt: új húrokat vettem a basszusgitárra. Ennek nem kéne ekkora feneket keríteni, és maximum félévente cserélni – már ha az ember keresőképes, és van szíve kiadni cirka 7000–15 000 Ft-ot egy garnitúra húrra. Na, én meg már hatodik éve keresőképtelen vagyok. Illetve leszázalékolt járulékos… egy szóval csóró. Viszont nem rég egy Photoshop megbízás folyamán meg tudtam keresni egy új húrkészlet árát, és be is ruháztam. Meg a jövőre gondolva egy húrtisztító és -karbantartó cuccra, amivel állítólag jelentősen meg lehet növelni a húrok élettartamát. A basszgitárra teljesen átlagos méretű .045–.135-ös nikkeles D'addariót rendeltem.

Akinek volt már dolga basszusgitárral, az nagyon jól tudja, hogy napi használat mellett elég gyorsan el tud tompulni a húr hangja. Bár én szeretem a vintage soundot is, a közelmúltban már csupa más által levetett szedett-vedett húrokra sikerült csak szert tennem. Nem csoda, ha az embernek nincs kedve a hangszert a kezébe se fogni, ha azon a hang csak „bummog”, meg „dönög”. Nincs sustain, ha megpengetem, az egész úgy szól, mint amikor a cigány villanydrótot rak a nagybőgőre, azt' brúgózik valamit. Abban az az élmény, amikor abbahagyja a játékot.

Most, hogy volt apropó, már úgy döntöttem, alaposan kitakarítom a basszusgitárt. Elképzelhetetlen, hogy kerül vastagon kenyérmorzsa a pickupok köré-alá-mellé. A húrlábat sem lehet tisztítani, keresztbe-kasul futnak a csavarok, rugók, nem lehet hozzáférni. Na, alaposan nekiláttam. Egy rossz lepedővel leterítettem a féltett 1200 Ft-os ágytakarómat, és előkészültem a „műtétre”.

Sokat látott Johnsonom húrok nélkül. A csendélet kiegészítői: új húrok, húrtisztító, kombinált fogó, rongy, csavarhúzó- és imbuszkulcs-készlet

Az igazi munka csak ezután jött. A következő képeken jól látszik, mennyire dzsuvás volt szegénykém.

Koptatólap leszedve, pickupok kibelezve

Ha már lúd, legyen kövér. A húrlábat is leszedtem és megtisztítottam. Az igazi az lett volna, ha a rozsdás rugókat és csavarokat újakra tudtam volna cserélni. Jobb hangszereket úgy gyártják, hogy ne nagyon rozsdásodjon. Ez nem a „jobb” hangszer kategória. Így meg kellett elégednem egy alapos suvikszolással.

A húrláb immár (majdnem) ragyog

Mikor mindent összeraktam, jött a káromkodás. Nem említettem még, de most megteszem: eleddig tenor hangolású 5 húros basszusgitáron játszottam, mégpedig úgy, hogy a plusz húr egy magas C volt, nem pedig a szubkontra H. Most úgy döntöttem, nincs szükségem, hogy a magasak felé terjeszkedjek, annál inkább a mély tartományokra. Így hagyományos húrkészletet vettem, méghozzá olyat, amilyen még gyárilag sem volt rajta.

Dugom befele a H húrt a húrlábba, és közben jókat mosolyogtam ama szegény Warwick basszus tulajdonosokon, akiknek nem megy át a húr a gyári Warwick húrlábon, mert kicsire tervezték a lyukat. Hát ezúton jelentem, a Johnsonon sem megy át! Legalábbis olyan húr nem, aminek durván és sokszorosan van eldolgozva-elbandázsolva a vége. A D'addario ilyen. Na, most akkor szedhetem le újra a húrlábat, álljak neki valami fúrót keresni, és lehetőleg ne is tegyem tönkre az egészet… Szerencsére találtam egy vékony gömbreszelőt, és azzal (no meg némi szigszalagos maszkolással) sikerült kitágítanom a likat, amin immár átment a Dáridó húr.

Egyébként nem értem ezt a színes gyöngyöt a húrok végén. Még ha lenne benne valami rendszer, hogy hogyan színezik. Lehetne emelkedő sorrendben a színskála szerint, de ez, hogy a H az lila, majd az E az sárgaréz, A–piros, D–fekete, G–zöld… ez most mire jó? Megspórolnak 5 db papírzacskót, amire ráírhatják a méretet. Egyébként pedig szemre is látni, melyik vastagabb, melyik véknyabb.

Mindezen hányattatások után az oktávot újra beállítani, és a nyak feszességét utánahangolni (a másfajta hangolás és húzás miatt) már gyerekjáték volt. Direkt jólesett.

Végül – amint a kép is mutatja – sikerült belőle használható hangszert faragnom. Immár újra van kedvem rajta játszani, az új húrok életre keltették. A Fast Frettel meg kenegetem, amíg el nem kopik, kíváncsi vagyok, meddig tart a húr, és a Fast Fret. Az eddigieknél csak több törődést kap ez a hitvány hangszer, aktív zenész koromban nem becsültem meg ennyire. Na, de most majd!!!

Végezetül egy kis hangfájl az új húrokkal:


3 komment
Címkék: zene személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://bonfire.blog.hu/api/trackback/id/tr714687688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lyrics 2012.08.05. 07:36:40

Mikor arra gondolok, hogy netán vegyek a basszusgitárt eszembe fog jutni a húr ára, mer most csak 2200 kell kiadnom.

Szóval még a zenekari idődben ezen reggeliztetek.
Mondjuk a szalonnát és kenyeret szerintem prímán lehet vágni ezen a deszkán. :)

BonFire 2012.08.05. 15:38:42

@lyrics: No, igen. Sosem volt megbecsülve, mert "gagyi" kategória, és nem gondoltam volna, hogy még vén fejjel is ez lesz a hangszerem. Azt hittem, idővel én leszek John Myung 2, és mindig egy hathúros RBX JM2-es Yamahával álmodtam.

JM2 nem lettem, mert nem voltam elég szorgalmas, a basszus árát pedig évek alatt simán elittam.

Úgyhogy marad a Johnson. Most pedig már igyekszem megbecsülni.

lyrics 2012.08.13. 15:19:51

.... és így múlnak el az évek elisszuk italunkat, szorgalmunkat, tehetségünket, már csak arra kell figyelni, hogy a kétségbeesésünket ne igyuk el.
Bizony elmúltak az évek.
süti beállítások módosítása