Végre valahára megérkezett a hetek óta várt táblám, egy Wacom Bamboo Pen & Touch. Kissé már ziziben voltam, hogy mi van, miért tart ilyen sokáig a kiszállítás – ami igaz az igaz: a bolt betartotta a szerződésben leírt 6-10 munkanapot. Épp ma járt le a tizedik. Persze közé esett két hétvége is, így már nagyon elhúzódott a várakozás. Azt hittem, tényleg csak születésnapomra érkezik meg, ami viszont csak két hét múlva esedékes. De sebaj! Lényeg, hogy itt van, és most ismerkedhetek vele.
Ami a szarság, hogy én ugye hajnalig fenn kuvikolok, és nagyon érzékeny voltam, amikor fél 11-kor felcsengetett a !postás!, holott én futárt vártam. Reggel 6-kor tértem nyugira, és most roppantul csipás vagyok. Azt vártam, hogy a bolt a kézbesítés előtt minimum egy mailt megereszt, hogy „Maga marha! Legyen otthon holnap, mert küldjük a lomot.”, vagy a futár csörög rám, ha már a boltban a vásárlási feltételek kitételei között a tényleges telefonszám megadása is szerepel. De nem. Feladták postán, oszt jónapot! Na, mindegy. Erről ennyit.
Lássuk akkor azt, hogy mit tud ez a kis Wacom tábla. Még nagyon frissek a tapasztalataim, és arra is csak nagy nehezen jöttem rá, hogy a tolltartó fülébe milyen módon lehet belefogatni a tollat. De már megvan. Próbaképpen Photoshopban tesztelgettem, mégpedig maszkolással. Azt már most látom, hogy a jövőben maszkolás esetén jóval gyakrabban fogom az ecset eszközt használni, mint eddig tettem. Eddig ugyanis egérrel nem tudtam olyan finoman ecsetelni, hogy jó legyen. Inkább összetett kijelöléseket csináltam, Pennel, polygonal lasszóval, és tényleg csak ritkán vettem elő az ecsetet. De ennek, úgy látszik vége. Bár még a rajz-koordinációs kézmozgásom némi kívánnivalót hagy maga után, arra már pár óra alatt rájöttem, ha alaposan kinagyítok egy-egy részletet, egész tűrhetően kezelem az ecsetet. Immár ki fogom próbálni a művészi eszközöket is, a Mixer Brush toolt és társait, mert eddig ezek hanyagolva voltak megfelelő beviteli eszköz híján. Most viszont itt a Bamboo, és lehet művészkedni.
Az valami félelmetes, milyen gyorsan lehet vele penelni vagy lasszózni. Bár a csomópontok pontos helyének lerakását még gyakorolni kell, – nem mindig sikerül oda tenni, ahová szeretném, de reméljük, ezt hamar megtanulom.
A tapizás viszont nagyon nem megy nekem. Természetszerűleg nem vagyok elég ügyes az érintős bevitelhez, ezt már megtapasztalhattam a laptopom tapipadján is. Most ez a tábla ugye multitaccs is egyben, nem csak tollal, de ujjal is lehet vezérelni. Két és háromujjas gesztusokat is tud, csak én nem tudom őket. Ami főleg fontos lenne, a nagyítás, kicsinyítés, pont azzal gyűlik meg a bajom. Nekem mindig elforgatni akar, ha nagyítanék, nem tudom azt a „pinch-punch” mozdulatot rendesen kivitelezni, ami kéne. Arra meg már most rájöttem rövid idő alatt, hogy a Photoshop nézet elforgatása fícsöre sehogy sem jó nekem. Ha elfordítom a táblát, meg elfordítom a nézetet is, akkor végképp nem arra fog menni a krúzó, amerre szeretném. Úgyhogy nincs mese, meg kell tanulnom minden irányban rendesen húzni az ecsetet.
Úgyhogy megyek is gyakorolni!…
--- Frissítés 20:10 ---
Közben rájöttem, hogy kell igazából használni a nézet elforgatását Photoshopban, úgyhogy már ez is megy. Én voltam a hülye, azt hittem, ha a nézetet forgatom, a táblát is el kell. Közben meg nem.
