Nem tudom hanyadmagammal vagyok vele, de már régen felbukkant a gondolat, hogy vajh' a SZÁÉV építette panelkockákban miért nincs például konnektor a WC helyiségben? Közfalas a fürdővel, ott három is van, tervezési szempontból imho nem lett volna nagy dolog oda is kivezetni egyet. Ami még nem is annyira hiányzik egy normális életvitelű embernek, aki nem ücsörög ott naphosszat órákat. Viszont a hasmenés, de főleg a székrekedés népbetegség, az emberek fele bizony nem végez két perc alatt a dolgával. Télen meg annyi is elég, hogy alaposan megfázzon.
A WC-ben ugyanis nincs fűtés – miért is lenne? Fűtjük a házat, nem elég? Nem bizony! Fűtjük a szobákat, a konyhát, és alkalomszerűen a fürdőt. No de a klozet a folyosó végén foglal helyet, közvetlenül a lépcsőházra nyíló bejárati ajtó mellett. Télen jóval hidegebb van ott, mint bárhol másutt, talán megkockáztatom, hogy a leghidegebb helyisége a lakásnak. Én pedig fázós vagyok, sőt megfázós. Az utóbbi időben ezen a télen legalább 8-10 alkalommal ment fel a lázam, eldugult az orrom, alvás nuku, minden ok nélkül rekedt vagyok. Meghűlés. Hol hűlhettem meg? Utcán nem járok, csak a hosszas WC-ben ücsörgés alatt.
Valamelyik hajnalban kinn ültem egy darabig, aztán visszafeküdtem az ágyba, és amikor 10 perc alatt nem voltam képes felmelegedni a dupla paplan és pokróc alatt, akkor bizony magamra kellett öltsem a kardigánomat. Na ja, egy óra múlva természetesen úgy le voltam főve, mint a csiga. Ezt elégeltem ma meg, és a fürdőből leszereltem a 30+ éves ETA fűtőtestet, és egy jó hosszú hosszabbítóval bevezettem a rötyire. Aztán jött a móka, hogy kivájjam a kábelnek az ajtófélfát, hogy azért az ajtót magamra tudjam zárni, ha már fűtök. Ami nem nagy vasziszdasz, ha az embernek van hozzá szerszáma. Nekem csak egy ócska, rozsdás vasfűrészem van, pár csavarhúzó, kalapács, tűreszelő… kábé ennyi. Mindenesetre megoldottam velük, de már régen végeztem ekkora fizikai munkát. A nagy csavarhúzó ugyanis nem helyettesítheti a vésőt, mert életlen. Csak töri a fát. Mindenesetre átmentem kreatívba, és még az utolsó milliméter vastag lombfűrészlapot is sikerült igen hamar beleszakítanom a fába, minek után a csavarhúzót kinevezve vésőnek szerteszéjjel ütöttem/faragtam mindent, amit csak értem, majd, hogy azért adjunk az esztétikára is – nem szeretem a trehány munkát – gömbreszelővel szépen kialakítottam a vájatot, ahogy illik. Nem vagyok egy ezermester, de megoldottam. Az ajtó zárható immár, és van jó fűtésem. A fürdőből nem hiányzik annyira, ott fűt a meleg víz.
A mai nap megint nem telt el haszontalanul. Lehetséges (semmit nem ígérek!) hogy a közeljövőben már nem csak unalmas személyes posztok lesznek, hanem újra publikálok Photoshop tippeket is. Egyelőre úgy néz ki.
