Májusban, miközben a legnagyobb dög melegben, ~42 fokban, tömény, állott fos- és húgyszagban a megyei kórház belgyógyászati osztályán agonizáltam, unalmamban egy képeslapot forgatva álmélkodva olvastam arról, hogy biza ilyen melegben a "jobbak" a vízparton henteregnek, söröznek, úszkálnak, napoznak és henyélnek. A mondanivaló természetesen rengeteg színes képpel illusztrálva. Nem vagyok egy irigy természetű ember, így nem sajnálom, ha más olyasmit is megtehet, amit én nem, de akkor – bevallom – elfogott a sárga irigység a strandolókkal szemben. "Mennyivel jobb lenne nekem is valami hűs medencében pancsikolni, mint itt az infúzió alatt nyögni" – gondoltam. Nosza, el is határoztam, hogy amint innen kiszabadulok, én is megyek strandolni legott, hiszen van nálunk wellness, gyógyfürdő és uszoda helyben, én meg még csak nem is láttam, legfeljebb képeken. Ám de ember tervez, az égiek közül pedig valaki úgyis beleszarik a "jódógunkba".
Az első szarcsimbók az volt, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy olyan szinten le vagyok soványodva és gyengülve, hogy a szobától maximum a fürdőkádig jutok el, így egyelőre el kell napolni a "nyaralást", míg valamennyire lábra nem tudok állni.
A második pedig az volt, hogy amint kissé "megerősödtem", az időjárás nekiállt március 15-ét játszani, és ez így ment egészen e hét elejéig. Tiszta keseredett idő volt, esett, fújt; ilyenkor az ember az ablakon is utál kinézni, mert olyan köpedelem a külvilág. Egyszóval igen depresszív idő volt. Én pedig – bár fürdőzni télen is lehet – úgy gondoltam, nekem szánsájn kell, hogy igazán úgy érezzem, valóban strandolok.
Ma végre alkalom adódott. Nővéremmel és kislányával meglátogattuk a Sárkány Wellness & Gyógyfürdőt (Nyírbátor) /ez itt a reklám helye!/, és egész jó délutánt töltöttünk el ott. Persze annyira nem úszkáltam, mint inkább öregurasan ejtőztem, ugyanis nem akartam 3 óra alatt leúszni magamról azt a két kiló húst, amit két hónap alatt keservesen fölszedtem. Ellenben eltátottam a számat, mert 36 év alatt ilyen európai szintű szolgáltatással még nem találkoztam. Persze voltak az országban eddig is gyógyfürdők és uszodák, csak éppen nem a "prolik" pénztárcájához szabva. Nálunk meg viszonylag tűrhető árakkal dolgoznak. Úgy a belépő, mint a büfé normális, kifizethető árakkal kalkulál. Talán ezért is nem annyira meglepő, hogy majdnem annyi külföldi látogatja a rövid múltú intézményt, mint amennyi helybéli. Csapatostól szállítják busszal Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából az embereket, de ugyanúgy jönnek "magánban" családok is. És megfizetik a mi szolgáltatásainkat. Nem vagyok otthon a helyi pénzügyekben, de talán ez a legelső olyan jelentős beruházás a város több mint 700 éves történetében, amely nemhogy nem deficites, de még jócskán hoz is a konyhára. Ez már tényleg ráfért a helyi önkormányzatra (és közvetetten ránk, akik itt próbálunk megélni).
Szóval jól kilazultam a jacuzzi+masszázsfürdőben (a finn szauna + 18 °C-os víz kombót nem mertem bevállalni), és még közvetlen napfény is érte a testemet, ami az idén még egyáltalán nem volt jellemző. Hiányzott ez már nekem nagyon, de rendkívüli módon ki is kapcsolt. Ezért hát úgy döntöttem, hogy a jövőben is inkább strandolok, mint kórházban fekszem.
Szerintem nem rossz ötlet.
