Ismét csak zene következik. A Trauma zenekarról már egy ízben értekeztem, amikor is a Vészkijárat című dalukat rögzítettük, és beneveztek vele az egyik kereskedelmi tévé tehetségkutatójába. Azóta eltelt néhány hónap, és folytattuk a felvételt. A korábban felvett dalt teljesen újrakevertük, új basszus és éneksáv került rá, megváltozott a gitárok hangzása is az egységesebb sound miatt. Egy komplett albumot tervez a banda, 10-11 számmal, de egyelőre csak 4 újra volt "keret", így összesen öt dal van készen. Viszont mivel nem kívánják váratni tovább a közönségüket, továbbá valamilyen hangzóanyagra van szükségük a további érvényesüléshez, úgy döntöttek, hogy a "lemez" két darabban jelenik meg. Ezért lett a cím mellett a Vol. 1 jelzés, ami arra utal, hogy bizton számíthatunk Vol. 2-re is. E rövid bevezető után térjünk rá magára az albumra.
Nem tudom, említettem-e már, de 2005 környékén én voltam a banda basszusgitárosa, de mivel megroggyantam, ki kellett szálljak. A barátság és a munkakapcsolat azonban továbbra is megmaradt közöttünk, így nem véletlen, hogy a zene készítése fölött újfent én bábáskodtam. A felvételeket február 9-én kezdtük meg, és véglegesnek március 20-án kiáltottuk ki. Mindössze 84-85 munkaórám fekszik a négy (és fél) számban, ami lényegében eléggé szép teljesítmény. Sokszor ennek a duplájára, triplájára van szükség. Muszáj megemlítenem, hogy a felvétel egyetlen kritikus pontja az ének rögzítése volt, lévén nekem nincs hozzá megfelelő cuccom. Azonban végül sikerült egy megfelelő felszereléssel rendelkező, külön énekre specializálódott illetővel felvenni a kapcsolatot, akinél sikerült is felvenni mind az öt szám összes éneksávját mindössze egyetlen! nap alatt!
Sokan nem érthetik most, mire fel a felkiáltójel. Ezek kedvéért elmondom, hogy a zenei felvételek rögzítésénél a legneccesebb rész mindig az ének. Az ember nem hangszer, és nem gép. Ritkaság, hogy egy énekes 10 órán keresztül egy két és fél m2-es fülkében, torka szakadtából képes legyen ordítani, mindezt egyetlen ebédszünettel megszakítva, és téve ezt úgy, hogy nem kell ismételni a felvételt túl gyakran, emellett nem reked be, nem megy el a hangja. Bár Gabi (Erdei Gábor - gitárok, ének) nem tartja magát profi énekesnek, a teljesítménye mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Én is kissé tamáskodva álltam hozzá, hogy 4 számra felvegyük egy nap alatt az éneket, és végül öt lett belőle.
Sajnálom, hogy az utóbbi hónapokban kissé elhanyagoltam az olvasóimat, de amit én csináltam, az messze túlmutat az iparos droid-gombnyomó hangmérnök feladatkörén. Gabival sokat bréjnsztormingoltunk. Gitár részeket írtam meg oda, ahol nem voltak. Ritmikailag hibás részeket tettem helyre; basszusrészeket írtam; komplett vokál-harmóniákat írtam; közben az együttes tagjait ostoroztam, hogy minél egységesebb, feszesebb és jobb legyen a végeredmény. Még néhány helyre billentyűbetéteket is játszottam fel, bár nem kérték, később benne hagytuk, mert tetszett nekik. Szóval ennek a lemeznek nem a felvételvezetője, hanem inkább a producere voltam. Ha valami nem olyan, amilyennek kellene lenni, engem lehet érte szidni. ;)
Magukról a dalokról nem kívánok mélyebb elemzést írni, mert túlságosan is benne vagyok nyakig, mintsem hogy elfogulatlanul tudjak ítélkezni. Megteszik ezt majd mások helyettem. Legyen annyi elég, hogy mind az öt dal sláger, nincs közöttük töltelékszám. Meg merem kockáztatni, hogy azoknak is tetszeni fog, akik esetleg nem túlságosan rajonganak a rockzenéért. A legtöbbje jól felépített és előadott, énekelhető, dallamos szerzemény nem kevésbé jó dalszövegekkel, amelyek a dobos, Papó keze munkáját dicsérik.
A lényeg: 5 darab slágergyanús szerzeménnyel gyarapodott a magyar zenei paletta, ami szvsz bátran, bárhol megállja a helyét.
A banda úgy döntött, hogy nem hülyéskedik semmiféle kiadóval, amikor ma már a zene, mint termék amúgy is eladhatatlan. Inkább ingyen letölthetővé teszi a szerzeményeit, hogy minél többen ismerjék, terjesszék, és jöjjenek a koncertre. Az album a Jamendón a CC licence alatt megjelent szerzői kiadás; vegyétek, és népszerűsítsétek – amennyiben tetszik. Továbbá látogassátok meg őket a Facebook oldalukon, vagy írjatok nekik emailt.
Végül, de nem utolsósorban, aki nem elégszik meg a Jamendo és az internetes közösségben keringő lebutított MP3 minőségével, az látogassa sűrűn az együttes honlapját, hogy hol és mikor lépnek fel, majd el kell menni egy koncertjükre, ahol néhány audió CD is kiosztásra kerül majd ingyen és bérmentve. Persze borító és egyéb faxnik nélkül, mivel nem milliomos a zenekar. Borítót éntőlem lehet igényelni 12×12 cm-es 300dpi méretben, az nálam van. Bárkinek elküldöm mailben.
Valószínűleg pénzhez egy hétre lesz igényes weboldal is, csak hát annyi mindenre kell költeni, hogy egyelőre csak ez a két elérhetőség van (mert ingyér' van), de csak idő kérdése és minden megvalósul.
És amint újabb pénzesők potyognak, belefogunk a Vészkijárat - Vol. 2 felvételébe is. Remélhetőleg még ebben az életben.
Ide a végére az illendőség kedvéért tegyünk már egy stáblistát!
Erdei Gábor – gitárok, ének
Tóth Zsolt (Papó) – dobok, vokál
Közreműködött:
Turi Tamás - basszusgitár és billentyűs hangszerek
zene – Erdei Gábor
dalszövegek – Tóth Zsolt
zenei rendező – Erdei Gábor
producer – Turi Tamás
logo, design, albumborító – BonFireWorks
A zenei felvételek a FireSound Hanglaborban Nyírbátorban, az ének felvételek a Vad Kelet-H-Stúdióban, Vásárosnaményban készültek.
keverés, mastering – FireSound Hanglabor
