Végre ezt is megértem, hogy engem ugat le a saját blogomon a hozzám segítségért folyamodó. Nem hittem volna, hogy én is rákényszerülök, de most mégis kénytelen vagyok egy afféle házirendet ismertetni.

Amikor internetes közösségekbe csöppentem, én elsősorban a tutorial.hu-n „szocializálódtam”. Ott kemény rendszabályok voltak, amelyeket ha valaki nem tartott be, az oldal gazdája igen rövid úton kitette a szűrét az illetőek. Írt is anno egy Fórum etikettet és egy Szabályzatot, ami olyan sikeres volt, hogy sok más blog is átvette az írást. Én nem veszem ugyan át, mégis néhány pontban hasonlítani fog amarra, bár én kissé lazábbra engedtem a gyeplőt.

Mivel kulturált oldalon tanultam a fórumozás íratlan és írott szabályait, sokáig nem is ismertem az internetes trollokat, nem tudtam, mit jelent a flémelés. Azóta sajnos megtanultam, viszont mind ez idáig az én blogomat szerencsésen elkerülték az effajta személyek. Most viszont rám bukkantak, és ez rám bizonyos felelősséget ró. Az én blogomból nem lesz flémtanya! Jöjjenek hát a szabályok, amelyeket kéretik az oldalon betartani, mert máskülönben a hozzászólást, kérdést, kérést, megjegyzést azonmód és indoklás nélkül törölni fogom az oldalról, a szabályt megszegőt pedig egyúttal kitiltom. Nálam nincs második esély, ezt jó, ha a kedves olvasó már most az eszébe vési!

Offtopic (a témához nem kapcsolódó) hozzászólások, kérdések

Aki nem ma jött az oldalra, az bizonyára megfigyelhette, hogy ez a dolog indifferens számomra. Bármely tutorialom kommentálható, és nem bánom azt sem, ha nem a témához tartozó cikknél teszi fel valaki a kérdést. A legjobb tudásom szerint válaszolni szoktam rá. Ezen ezután sem kívánok változtatni. Mindazonáltal…

Reklám, spam

…ha valaki csak azért szól hozzá, hogy valahová benyomhassa a saját oldala linkjét, és a linknek nincs köze az általa feltett kérdéshez (magyarán spam, szemét) a hozzászólását törölni fogom. A második esetnél ban is jön.

Fogalmazás, helyes(?)írás, külalak, központozás

Nem vagyok sem nyelvtantanár, sem önkéntes nyelvőr, sőt, megkockáztatom, hogy időnként én is hibázom, mert én is csak emberből vagyok. Ennek ellenére szeretem és ápolom az anyanyelvemet, a magyar nyelvet, és nem vagyok rest az általam leírtakat minimum egy helyesírás-ellenőrzőn átfuttatni, mielőtt kiengedem élesbe az irományt. (Pedig elhihetitek, jobbára csak az idegen szavakat szokta aláhúzni; nemigen van gondom a helyesírással és a központozással.)  A központozás a másik vesszőparipám, (akárcsak Széchenyinek a lótenyésztés). A vesszők és egyéb írásjelek azért vannak, hogy a mondanivalónkat értelmes logikai egységekké tagoljuk velük. Nem írunk már ékírással, hogy az írásjeleket teljességgel mellőzzük (bár már abban is volt néhány). Vannak, és tessék használni őket, mégpedig megfelelően. A pont nem elválasztójel. Utána jár még egy szóköz, és minden írásjel után is. A mondatot nagy kezdőbetűvel indítjuk. Egyetlen értelmes indok sincsen rá, hogy egy egyébként hiánytalan, magyar billentyűzettel bármilyen magyar betűt leírjunk, legyen az nagy, vagy kicsi. Ellenben megnehezíti a szöveg olvasását, csakúgy, mint amikor valaki nem használ ékezeteket, de ez külföldi billentyűzet esetén még valamennyire megbocsátható. Ha valaki nem értené a vesszők szerepét, sürgősen tanulmányozza át ezt! Ha ettől sem válik világossá, akkor sürgősen álljon neki A magyar helyesírás szabályai című könyv áttanulmányozásához, amely ingyenesen letölthető mind PDF, mind Word dokumentum formában, valamint online HTML formában is olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából. 2010-ben a technika bárki számára lehetővé teszi, hogy az általa leírtakat leellenőriztesse egy ingyenes szoftverrel, és ha hibátlan(nak tűnik), akkor küldje el. Nem fogok fennakadni rajta, ha van az írásban egy-két félreütés, esetleg néhány felcserélődött betű, de ha valaki Fülig Jimmyt vagy Török Szultánt kíván játszani, az keressen magának más helyet a gyakorláshoz. Az én blogom ugyanis nem szeméttelep, és funkcionális analfabéták játszótere! A botrányos helyesírású hozzászólásokat és kérdéseket törölni fogom.

Funkcionális analfabétáknak azokat a személyeket nevezzük, akik ugyan felismerik az előttük lévő betűket, és képesek is megnevezni őket, azonban a leírtak megértése már nehézségeket okoz nekik, csakúgy, mint a fogalmazás. Ha valaki ilyen, hát ilyen; nem az én reszortom megtanítani az illetőt, mert nem vagyok gyógypedagógus; ennek ellenére kimondhatatlanul utálom, ha az a valaki érthetetlen módon fogalmaz, kriptográfiai feladványokkal szórakoztatva. Van nekem jobb dolgom is, mint hogy rejtvényeket fejtsek. Mondhatná valaki, mi közöm ahhoz, hogy más hogy ír, vagy fogalmaz? Addig semmi, amíg nem az én oldalamon teszi, valamint amíg nem látom. Ha már itt teszi, azt bizony nekem kell elolvasni, és dekódolni azt a szellemi hascsikarást, amit a kedves látogató volt szíves az oldalamon hagyni. Ilyenkor engedtessék meg nekem, hogy hadd ne írjam le ezredjére, hogy „légy szíves, fogalmazd meg pontosan, hogy mivel van problémád, mert nem értem”! Néhány írás oly nehézkes, hogy szinte nyög. Az ilyen ember így is beszél, sőt, sajnos így is gondolkodik. Nyögve! Azt hiszem, jogos és elvárható kérés, hogy ha már valaki szívességet kér és kérdést intéz hozzám, azt olyan formában tegye, hogy én is megértsem. Mert egyébként lehet akár mandarin nyelven is kérdezni, egykutya, mert azt sem értem.

Ha valaki a fent leírtakat nem veszi figyelembe és nem tartja be, a kérdését válasz nélkül hagyom, a kérdését pedig indoklás nélkül törlöm. Akárcsak a következőt, ha hasonló stílusban íródik. Ha valaki tisztában van vele, hogy nem tud egy értelmes kérdést feltenni, az kérje meg valamelyik hozzátartozóját, hogy segítsen neki a megfogalmazásban. Az is, aki nincs tisztában vele, csak gyanítja! A fogalmazás és helyesírás megfelelő elsajátításában pedig hallatlan segítséget nyújt a könyvek és irodalmi művek rendszeres olvasása.

Chat-szleng, l337 (leet)-nyelv, SMS-nyelv

A magyar az anyanyelvem. Ezenkívül középfokon megértem a hozzám intézett angol nyelvű kérdéseket, és még alapfokú angol válaszokra is képes vagyok. Viszont a címben felsorolt nyelvek egyikét sem beszélem, és nem is áll szándékomban elsajátítani őket, ahogyan a maradék pár ezer egyéb nyelvet sem. Nem tudom, hogy a mai tizenévesek mit szólnának hozzá, ha a 30-as 40-es korosztály hirtelen átváltana a katonai szlengre, amit meg ők nem ismernek? Valószínűleg nagyon félreállna az orruk, és „besértődnének”. Ezért hát maradjunk mind Magyarország hivatalos nyelvénél, a magyar nyelvnél. A fenti nyelveken és szlengben ne tegyen fel nekem senki kérdést, mert törölni fogom. Az SMS-nyelv érthető karakterkorlátai a blogon nem érvényesek. Ne írjuk le, hogy „h”; „tom”; „vok”; „plz”; „thx”; „lol”; „am”, mert ahány ilyen szót meglátok, annyival gyűlnek az ősz szálak a hajamban és a szakállamban. Ilyen nyelven nem vagyok hajlandó kommunikálni. Végigolvasni sem az ilyen kérdést. Törlöm.

Az értékes információ-morzsák

Nem haragszom meg érte, ha elhalmozol minél több és részletesebb információval. Ha egy tutorial, vagy akármilyen Photoshop-feladat során nehézségekbe ütközöl, amit nem tudsz megoldani, jobb, ha minél részletesebben vázolod, hogy mit csináltál, és hogyan. Annál könnyebb lesz a megfejtés nekem. Te pedig annál hamarabb kapsz választ a kérdésedre. Az kinek jó, ha nekem kell tízszer visszakérdezni, és kibarchobázni a választ? Csak az idő telik vele. Az esetek nagy többségében általában első pillantásra segíteni szokott a képernyőfotó. Ha elakadsz, nyomd meg a billentyűzeteden a PrintScreen gombot, nyisd meg a Paint nevű Windows alkalmazást, Ctrl+V-vel illeszd bele a képernyőfotót, mentsd el, majd töltsd fel valamilyen képmegosztóra, mondjuk a képfeltöltésre, majd a kép URL-jét (a böngésződ címsorában látható hosszú címet, ami „http://”-rel kezdődik), szintén Ctrl+V-vel illeszd be a hozzászólásodba. Így egy kattintással láthatom, mi történik éppen a Photoshopod munkafelületén.

Privát email

Ha jobban szétnézel az oldalon, rábukkanhatsz a linkre, amelyre kattintva privát emailt küldhetsz nekem, ha úgy érzed, hogy a problémád másra nem tartozik, vagy túl hosszadalmas lenne a blog keretein keresztül megbeszélni. A privát emailek nem élveznek prioritást a bloggal szemben, a kér(d)ésekre beérkezési sorrendben reflektálok. Fölöslegesen tehát nem érdemes csak azért privátot írni, mert úgy véled, így hamarabb választ kapsz a kérdésedre. Legtöbbször másnap a válasz már megérkezik, amennyiben éppen itthon tartózkodom, nem mondjuk kórházban. De kérdés nem marad megválaszolatlan. Ha mást nem, annyit megírok, hogy nem tudom a feladatot megoldani, de mindenképp válaszolok. Azonban amint a blog felületén, privátban is elvárom az érthető fogalmazást és konkrét kérdéseket, mert csak így tudok rá válaszolni. Találgatni nem fogok. Ha tehát csak azért írnál nekem privátot, mert mondjuk szégyelled a botrányos helyesírásodat és központozásodat, akkor nem fogsz célt érni, mert az ilyen tartalmú levélre nem fogsz választ kapni.

Ne szójjá’ be!

A legfontosabb szabály. Nem vagyok sem atyaúristen, sem Photoshop szakértő, sem mindentudó. Csak egy lelkes amatőr. Ebből fakad, hogy vannak dolgok, amelyekben én is tévedhetek. Sőt! Mivel a Photoshop nekem nem a szakmám, csak a hobbim, elnézhető, hogy vannak benne dolgok, amelyekről fogalmam sincs. Ennek ellenére igyekszem a tudásom legjavát nyújtani a kérdezőnek; nem vagyok rest egy-egy témának utánajárni, és tálcán kínálni a megoldást. Ezt én ezzel a bloggal vállaltam.

Azt azonban nem vállaltam, hogy az énnálam tudatlanabbak oktassanak ki a saját oldalamon! A képlet pedig roppant egyszerű. Amíg te jössz énhozzám kérdezni, addig te vagy a tudatlanabb! Mindebből fakadóan akkor sem szólhatsz be, ha esetleg kissé pikírtre sikerül a válaszom, aminek egyébként mindig indokolható oka van. Mondjuk az, hogy egy egyszerű Google kereséssel két perc alatt megkaphatnád a választ, csak éppen lusta vagy rá. Vagy a fentebb vázoltak fényében tetted fel a kérdésedet. Ilyenkor természetesen rendre utasítalak, és nem tűröm, hogy még neked álljon feljebb!

A visszapofázást nem tűröm! Akkor se tedd, ha úgy érzed, hogy neked van igazad. Nem így van, hidd el! Akik megkerestek már privátban is, vagy ismernek személyesen, tudják, hogy engem a kenyérre lehet kenni, de az értetlenségtől, a tudatlanságtól, a bunkóságtól és az ebből fakadó rosszindulattól irgalmatlan gyorsan át tudok menni vaddisznóba, és olyankor nem teszi zsebre az illető, amit kap tőlem. Hidd el, kedves troll, aki ezt az írást esetleg olvasod, hogy egyáltalán nem esik nehezemre egy pillanat alatt átváltani a te stílusodba, és hasonló módon válaszolni. A különbség csupán annyi, hogy ha nincs rá okom, én nem teszem. Tehát ha csak egy verbális leckét (értsd: rendreutasítást) kapsz, akkor érezd magad megtisztelve, mert ez azt jelenti, hogy látok még benned reményt. Ha a visszaszólás, szándékos flémelés vagy trollkodás miatt törlöm a megjegyzésedet, akkor azzal automatikusan ban is jár rögtön első alkalommal, ahogy az elején kifejtettem. Ezt pedig kéretik észben tartani, mert a szavamat nem szoktam megmásítani.

Kedves Olvasó!

Ha ezen írás olvastán felháborodtál, esetleg nem tetszik a stílusa, a hangvétele, akkor üdvözöllek: az írás pontosan neked készült! (Ugye, akinek nem inge, az nem veszi magára!) Ha pedig jól szórakoztál rajta, akkor veled meg fogjuk érteni egymást.

Kissé leegyszerűsítve az eddig elmondottakat:

Ezt az irományt időről-időre átnézem a jövőben, és amennyiben szükségét látom, kiegészítem, illetve törlök idejétmúlt dolgokat belőle, valamint jól látható helyre kifüggesztem. Remélem, ezeknek a szabályoknak a betartása senkinek nem fog különösebb nehézségekbe ütközni. Mindenkinek további jó Photoshop-tanulást kívánok!