Ma tettem egy egészségügyi sétát, hogy okával szétnézzek, mi történt itt tegnap délután Nyírbátorban. Mivel a média igencsak szőrmentén foglalkozott a dologgal (...Szabolcsban vihar volt...) aztán pedig csongrádi képeket mutogattak, kíváncsi voltam, hogy fest ez a kies kisváros. Hát, nem valami szép látvány.

Nyírbátor főtere (Szabadság tér) egyébként gyönyörű. Szépen gondozott park terpeszkedik a kellős közepén, hatalmas fákkal, padokkal, virágágyásokkal, szökőkúttal, emlékművekkel. Ugyanez érvényes a város összképére is, ami az utóbbi 6-8 évben lett ilyen szép, és mindig sajnálom, ha ezt a harmóniát valami megtöri, mert egyébként nem egy nagy élvezet a világ végén lakni más szempontokból.

Tegnap délután vihar volt. De a vihar szó nem fedi a valóságot. Ha azt mondanám, hogy trópusi vihar, tornádó, hurrikán vagy ilyesmi, az inkább illő lenne rá. 35 év alatt én még ilyet nem láttam. Csak álltam a konyha ablakánál és bámultam kifelé, miközben az eső egyszerre minden irányban esett. Vízszintesen, függőlegesen, "felről le, és leről fel". Plusz a jég. Olyan szinten volt felhőszakadás, hogy a látótávolság előbb lecsökkent 50 méterre, ami a szomszéd utcát jelenti hozzánk képest, majd ez lecsökkent 20-30-ra; éppenhogy a szomszéd házak körvonalát ki lehetett venni.

Ilyenkor nem bánom, hogy betonkockában élek, mert nagyon sok családi háznak adta meg ez a vihar a kegyelemdöfést. Hozzánk "csak" némi víz folyt be a kisszobai ablakon keresztül, mert a jó munkásemberek 3 hónapja ígérik, hogy jönnek beállítani az ablakot. De ennyivel mi megúsztuk.

Nem úszta meg azonban a főtér egy régi, több mint 100 éves épülete, ami annak idején napköziotthonos iskola volt, majd vagy 10 éve diszkó, mára meg egy music pub, ugyanis úgy belevágott a villám, hogy az egész kóceráj tökéletesen kiégett. Hell Music Pub volt a neve; most kissé hasonlít is a pokolra, mondhatnám nomen est omen, ha cinikus akarnék lenni, de távol álljon tőlem, mindössze elgondolkodtató, hogy pont odacsapott a mennykő. 30 méteres körzetben érezni az undorító égett szigetelés szagát. Nem tudom, mi lesz a sorsa, de mivel a falak is megrepedtek szvsz megérett egy bontásra. Hátha valami értelmesebb dolog épülhetne a helyén. Az épület hátulsó részén egy hatalmas fűzfát tövestől csavart ki a szél, amit jelenleg is darabolnak a tűzoltók. Kár érte; rengeteg jó pikniket tartottunk az alatt a hatalmas fűz alatt.

A főtér parkja még siralmasabb képet nyújt. Néhány éve volt egy ennél jóval kisebb vihar, és akkor is kitört néhány fa, amelyeket részben pótoltak. Most fél méteres vastag törzsű fákat egyszerűen kifordított gyökerestől a szél, amit nem, azt derékba törte. Úgy néz ki a park, mintha lebombázták volna.

A tűzoltók és a közmunkások tegnap este óta egyfolytában a romokat takarítják. Nem irigylem őket; van dolguk elég. Aztán reméljük, hamar pótolják majd a fákat-bokrokat-virágokat. De mivel minden rosszban van valami jó, hiszek benne, hogy ami új épül, az csak szebb lesz, mint ami eddig volt.

Fényképeket több okból sem csináltam: egyrészt fáj nekem ilyen állapotban látni a várost, másrészt én vagyok a világon az egyetlen ember, akinek nincs digitális fényképezője.