Most igen mérges vagyok, és nem bírom megérteni azt a kereskedői viselkedést, amikor olyasmit tukmálnak az emberre, amire nincs szüksége.
Történt a következő: Az író elrontotta az utolsó írható DVD-met. Megkértem szegény, özvegy édesanyámat, ha a városban jár (mivel én közép-kínai időzóna szerint élek, és nappal jobbára alszom), vegyen már egy darabot – papírtokosat 90 Ft-ért –, ne nekem kelljen már felcuccolni és bejárni az ungot-berket érte. Nem igazán mozdulok ki, ha nem muszáj.
Mivel ő nem nagyon ért az ilyesmihez, egész hosszú leírást is mellékeltem, miszerint: egy db egyszer írható DVD kell, véletlenül sem CD, jelölése DVD-R, vagy DVD+R. Újraírható nem kell! Az van. Mellé odatettem az elrontott lemezt is, azon is rajta van, hogy DVD-R, hogy nehogy félreértés legyen.
Erre a bótos meggyőzte őt arról, hogy jó lesz nekem az újraírható is. Ezzel csak két probléma van.
Ad 1. csóró vagyok. Azért mondtam papírtokos lemezt, mert az a legolcsóbb (90 Ft) és nekünk még éppen hóvége van (nem jött még meg a "nyögdíj" – ami minden második hónapban késve érkezik), tehát nem mindegy, hogy 90 vagy 250 Ft-ot fizetünk ki valamiért, mert az a 140 Ft különbözet nálunk két napi kenyér ára! Ezenkívül a közgyógyom megint kimerült, így egy 2160 Ft-os gyógyszert – amit elvileg ingyen kéne kapnom –, kénytelenek voltunk ismét, már sokadjára kiváltani. Lehet, hogy egyesek szemében hihetetlennek tűnik, de nálunk számít egy-kétszáz forint is. Nagyon is.
Ad 2. Nyírbátorban az összes papír-írószer és egyéb bolt már bezárt. (..van kultúrház, multiplex meg panoptikum, mert az fontos...) Rongyosbót is van annyi, mint a penész, így az egyetlen számtech boltban kell megvenni az ilyesmit is. Az azonban néhány hónapja a városközpontból kiköltözött a falu szélére. Oké, egy ekkora városban relatíve semmi nincs messze, azonban gyalogosként egy db nyomorult lemezért nem szeretek 2 kilométert kutyagolni. Pláne télen. Főleg, hogy az eladó volt marha, mert nem azt adta a vevőnek, amit kért, hanem meggyőzte őt arról, hogy amazzal mennyivel jobban jár. Őneki persze jobb így, hiszen az a lényeg, hogy ha már ott a vevő, eladunk neki valamit. Ha pedig valamiből van drágább is, akkor – ha lehetséges –, azt adjuk el.
Így adtam jóanyámnak két kilométer fölösleges kört, ráadásul kénytelen vagyok immár magam lemenni, így két ember jár kétszer az ő hülyesége miatt. De holnap garantáltan ráborítom az asztalt, mert még csak nem is az eladó-leányka volt a hülye, hanem maga a főnök, akinél már igen sok pénzt otthagytam és jól ismer engem.
Tanulság: A főnök ne dolgozzon, ha nem ért hozzá! Tessen alkalmazottat tartani, ha arra nincs pénz, a bótot bezárni! Vagy megtanulni, hogy azt adjuk a vevőnek, amit kért!
