Egyesek szerint igen, szerintem nem. Ez a bejegyzés személyes, de elég indokoltnak találtam, hogy megejtsem.

Történt, hogy az idén kétszer is voltam már kórházban, márciusban és májusban; mindkét alkalommal részesültem transzfúzióban, mert szükségem volt rá. Azután hogy, hogy nem, nem volt újabb panaszom (hál'istennek), így örültem, mint majom a farkának, hogy nem kell a kórházban meresztenem a tö    szemem. Gondoltam, rámférne már legalább egy év, amit nem kórházban töltök.

Így eshetett meg, hogy amíg én gondtalanul jól merészeltem érezni magam, lejárt a gyógyszertámogatásom. Drága gyógyszerekről van szó, és csak szakorvosi javaslatra kapható, amit maximum fél évre lehet felírni. Így aztán kénytelen voltam eltolni a bringát a kórházba egy pofavizitre - mert amúgy kontrollra sem járok; minek, ha átlag 3-4 havonta úgyis ott kötök ki, nem igaz? -, hogy felirassam a gyógyszereimet.

És mivel teljesen panaszmentes voltam, a főorvos a biztonság kedvéért elküldött a laborba, és mondták, az eredmény majd elpostázzák. Oké. Ez is le van tudva - gondoltam magamban.

Tegnap megjött az eredmény, ami alapján heveny anaemiára, vagyis vérszegénységre lehet következtetni. Egy kis ízelítő az eredményből, vagyis csak a lényeg:

Vörösvértest szám: 3,9; a normál érték 4,6-6,2 lenne.
Haemoglobin: 81; referencia 140-180 - ebből van kevés, ez szállít(ja)(taná) a 'zoxigént a 'zagyamba.
Haematokrit: 26,9; referencia 40-54

Tovább nem taglalom. Az ambuláns lapra rá van írva, hogy sürgősen jelenjek meg a belgyógyászaton transzfúzióra, nagy felkiáltójelekkel. Mondom magamban, majd hülye leszek, ha nem muszáj. A papírokat elvittem a háziorvosomhoz, aki felvilágosított róla, hogy ha nem megyek be transzfúzióra, meg fogok halni. Csak így egyszerűen. Nem szokása a mellébeszélés. A vicc csak az, hogy egyáltalán nem érzem magam rosszul, rosszul csak akkor vagyok, ha meghallom a "kórház" és "orvos" szavakat.

Most mit mondjak? Anyám tűkön ül - aggódik ugyebár; nővérkém meg már el is siratott szegény. A büdös nagy igazság az, hogy bármennyire is állítja az orvos, hogy fontos, nem bírok neki hinni, már csak azért sem, mert ha nem jár le a gyógyszertámogatásom, be sem megyek kontrollra, és mindez ki sem derül. Akkor pedig mi van?

Mindenesetre hogy a kedélyek megnyugodjanak még hajlandó is volnék bemenni, csupán két dolog tart vissza.

1. Épp most kaptam egy pénzes melót, ami még eltart vagy 10-éig, és mivel ilyesmi ritkán adódik, nem fogom elszalasztani.

2. Bemennék, ha tudnám, hogy csak addig leszek benn, amíg megkapom a vért. Előírnak 3 vagy esetleg 5 egység vért (3 vagy 5 tasak), az szépen lecsöpög 24 óra alatt és gyia! Csakhogy én már jól ismerem a belgyógyászat működését. Ha egyszer bemegyek, nem jöhetek addig ki, amíg minden leletem nem lesz tökéletes. Ami azt jelenti, hogy egy napig kapom a vérátömlesztést, utána meg még egy hétig, tíz napig vizsgálgatnak, és csak akkor engednek ki, ha jó lesz a vérképem.

No, ez utóbbi nem tetszik nekem igazán. Mindazonáltal úgy döntöttem - hogy itthon is megnyugodjanak a kedélyek -, csak bemegyek, de csakis 10-e után, ha kész lesz a projekt. Aztán meg lehet, hogy a karácsonyt is bent fogom tölteni. De most már meg fogom mondani a főorvosnak, hogy akkor ne sajnálják azt a vért, adjanak annyit, amennyivel kihúzok egy évet legalább! XD

Ezt hozta nekem a Mikulás. Csókoltatom érte, sok szeretettel.