Tegnap észrevettem, hogy bizony egy "ártalom", vagyis threat beszivárgott a gépembe. Annak ellenére, hogy fut a gépen egy víruskereső-figyelő-irtó, még így is sikerült neki némi kárt okozni. Először szerintem mindenki megpróbálja a rendszert működés közben gyógyítani, vagyis frissíteni a Wint. Utólag később rájöhetünk, hogy ez már csak a sebek nyalogatása. Nem marad hát más hátra, minthogy kopaszra borotváljuk a rendszerpartíciót legalábbis.
Az történt ugyanis, hogy a torrenttel együtt jött be az édes. Annak ellenére, hogy a fájlokat szándékosan ugyan nem fertőzik meg, bizony sűrűn előfordul, hogy bejön a vírus. Már csak azért is, mivel a fájl kismillió számítógépről érkezik darabokban a világ minden tájáról, így aztán ha valamelyik felhasználónak vírusos a gépe, azt nagyon könnyen elkaphatjuk. Szinte az lenne maga a csoda, ha senkinek a gépén nem lenne vírus.
Mindezek ellenére a dolog éppen csak annyi kellemetlenséget okozott, hogy egyszerűen nem tudtam belépni a postafiókomba, vagyis a Gmail nem volt hajlandó betöltődni, valamint néhány fájlkezelési műveletnél egyszerűen kifagyott. Pl. amikor több fájlt akartam egyszerre kijelölni. Így aztán nem maradt más választásom, mint hogy megformázzam a rendszermeghajtót, és újratelepítsem a programokat. Minden kellemetlenség ellenére erre már nagy szükség volt, ugyanis az utóbbi időben annyi programot próbáltam már ki, és hajítottam a kukába, hogy óhatatlanul is előbb-utóbb felgyűlik a szemét a meghajtón.
Tulajdonképpen kettő dolog volt, amit nagyon kerestem. Mivel az utóbbi időben ráálltam a videotutorialok gyártására, kellett egy kameraprogram, amivel magát a screencapture-t elkészítem, valamint kellett egy viszonylag kezelhető editáló program, amivel a már elkészített klipeket szerkeszthetem. Természetesen kínálat annyi van, mint a szemét. Általában úgy szoktam ezt csinálni, hogy letöltök egy demót vagy trialt, azt telepítem, kipróbálom, hogy mennyire kényelmes velük dolgozni, aztán nagyon hamar eldöntöm, hogy mi hány pénzt is ér. Így aztán jön az uninstall. A szemét viszont ott marad a meghajtókon. Gondolok itt olyan mappákra, aminek ismeretlen a neve, egyszerűen lehetetlen beazonosítani, hogy milyen program rakta fel, valamint az olyan kóbor .dll fájlokra, amelyek beírják magukat a rendszerbe. Ezeket viszont ismeretlen voltuk miatt nem illik csak úgy, hasra ütve törölni ha nem ismerjük. Ezeket a formázási tapasztalatokat szeretném megosztani veletek, hátha más is okul belőlük.
Rögtön az elején, amikor új vinyót veszünk, érdemes azt legalább két partícióra osztani. Az egyik (C:) a rendszerpartíció. Ezen fut az operációs rendszer, a driverek (képernyő, hang, videóvezérlők, plug-in-ok), érdemes még ide tenni az olyan programokat, mint a böngészők. Ide viszont más fontos fájlt nem érdemes menteni, mivel ezeket elveszíthetjük, ha netán beléjük eszi magát valami. A második partícióra (D:) telepítjük az egyéb felhasználói alkalmazásainkat. Ide mentjük a dokumentumainkat, képeket, hangokat, zenéket, videókak. Érdemes tehát itt is létre hozni Dokumentumok, Képek, Zene, és Videók mappát, ahogy az a C meghajtón alapból ki van alakítva, és ebbe menteni. Valamint egy Program Files nevűt, amibe a programjainkat telepítjük.
Mindenképpen érdemes a második partíción kialakítani egy INSTALL nevű mappát is. Ez akkor jó, ha nem szeretünk minden programot külön CD-ről telepíteni. Az archiválás fontos dolog, viszont mivel viszonylag ritkán kerül sor teljes agymosásra a gépen, az archivált CD-k egy idő után úgy felgyűlnek a felhasználónál, hogy utólag biztosan pont azt nem fogja megtalálni, ami éppen kellene neki. Hogy mást ne mondjak, legalább 10 install CD-m van, ami többé-kevésbé ugyanazokat a dolgokat tartalmazza. Szükség esetén viszont elképesztő, hogy nem tudok köztük kiigazodni. Ezért aztán az INSTALL mappába teszem a programok telepítőit, és onnan szoktam felhúzni szükség esetén. Arról nem beszélve, hogy a vinyóról egy már haszontalannak ítélt mappát könnyedén letörölhetünk, a CD-n viszont ott marad. Egy idő után eljutottam odáig, hogy install CD-nek is egy újraírhatót használok (sőt ezt is két példányban, ha az egyik netán megsérülne), és azt időről időre frissítem. Kiírom rá az INSTALL mappa aktuális tartalmát, és egyszerűen teszek rá egy cetlit az aktuális dátummal. Ez akkor jön jól, ha netalán a merevlemez hal meg, és újat kell vásárolnunk. Ebben az esetben viszont nélkülözhetetlen.
Érdemes még az INSTALL mappába menteni az olyan dolgokat, mint a programok egyéni felhasználói beállításait, valamint a beszerzett pluginokat. A Photoshop esetében lehetőség van saját munkafelület és billentyűzet programozására és mentésére. Valamint készíthetünk egyéni színpalettákat, rétegstílusokat, mintázatokat színátmeneteket actionscripteket és egyebeket. Valamint rengeteg shape-et, brusht és fontot tölthetünk le az internetről. Ezeket ha a Program Files/Photoshop megfelelő mappájába mentjük, azok az újratelepítéskor el fognak veszni, hiszen az alap installban nem szerepelnek az általunk beállított dolgok.
Amikor úgy döntünk, hogy nekiállunk formázni a meghajtót, több dolgot is érdemes elvégezni, nehogy utólag meglepetés érjen bennünket. A legfontosabb, hogy a böngészőből kimentjük a regisztrált oldalakon a belépéshez szükséges felhasználói neveket és jelszavakat, mivel a böngésző ezt el fogja felejteni, ha újratelepítjük. Én ezt úgy szoktam megcsinálni (mivel lusta vagyok legépelni őket :), hogy a FireFoxban megnyitom a webhelyek és jelszavak panelt, és készítek róla egy screenshotot. Ezt aztán egy egyszerű gif-képként elmentem, így utólag könnyű róla lesni. Érdemes még a kedvenceket is exportálni egy sima html-fájlba az INSTALL mappába, így a nehezen összeszedett könyvjelzőinket a böngésző telepítése után egy gombnyomással újra importálhatjuk.
Egy kis kitérő ide a végére, hiszen tulajdonképpen a torrent volt minden baj okozója. Annyit mindenképpen tegyünk meg, ha egyszer már lejött a fájlmappa, hogy azon megnyitás előtt futtassuk át a vírusdetektort! Az ördög ugyanis nem alszik. Ha nem jelez, akkor csomagoljuk ki a fájlt (általában tömörítve érkeznek), majd a kicsomagolt mappára még egyszer eresszük át a víruskeresőt! Ha ártalmat jelez, akkor rögtön töröljük megnyitás nélkül a meghajtóról, még akkor is, ha egy hétig jött lefelé! Nem éri meg kockáztatni, inkább keressünk egy másikat, és töltsük le azt. A türelem - mint szokták mondani - rózsát terem, és ebben az esetben még hasznos is, ha inkább bizonytalanságból és túlzott óvatosságból így teszünk, mint hogy bekapjuk a vírust, és egy egész napon át telepítgessünk újra mindent. Ráadásul a felhasználók nagy része a formázást és a teljes rendszertelepítést el sem tudja végezni, így kénytelen szervizben megcsináltatni, aminek még anyagi vonzatai is vannak, mindezek mellett, a szervizben csak az operációs rendszert teszik fel a gépre, és utána a felhasználónak még mindig egy csomó idejébe kerül az egyéni programjainak telepítése, és azok konfigurálása. Ebben az esetben még pénzbe is kerül, nem beszélve arról, hogy a szerviz nem éppen a gyorsaságáról híres. Ha sok munkájuk van, lehet, hogy csak egy hét múlva tudnak sort keríteni ránk. Így a pénz mellett még egy rakás időt is veszítünk, jóval többet, mintha egy másik biztonságos fájlt töltenénk le. Tartson a letöltés inkább egy héttel tovább, mint egy hét számítógép nélkül.
