Ez egy „Hallelúja!” jellegű poszt azoknak, akik régen követtek, és kíváncsiak a kreatív oldalamra is. Sok-sok év eltelt a blog alapítása óta, és részben magánéleti, részben más elfoglaltságok miatt a blog a perifériára szorult, de soha nem mondtam, hogy egyszer még nem támadhat fel újra. Most úgy tűnik, ennek eljött az ideje.
2013 ősze óta jobbára a YouTube-ra összpontosítottam „erőimet”, mert a kreatív munka nem látszott kifizetődőnek. Az ott eltöltött öt év alatt nagyrészt a magánéletemet ismerhették meg az emberek. Nem állítom, hogy túlzottan nagy sikereket tudtam elérni, viszont mivel rám mosolygott a szerencse, sikerült egy viszonylag nagy számú közönséget kovácsolnom, amely az életem további részében még „ki tudja, mire lehet jó”. Ez alatt az öt év alatt több mint ezer videót készítettem, amelyek során megtanultam a közönségkapcsolatokat ápolni, továbbá állókép helyett már a mozgóképre koncentrálhattam. Bevallom, a videók mondanivalója számomra teljességgel mellékes volt. Olyannyira, hogy soha nem nézem vissza a korábbi videóimat, amelyeket mindazonáltal a rajongóim lelkesen idéznek, és olykor szóról-szóra megtanulnak. Engem a videó és kisfilmkészítés technikai megoldásai izgattak, amelyekből ez idő alatt rengeteg mindent tanultam szintén „ki tudja, ez még mire lesz jó” felkiáltással.
Aztán elérkezett egy időszak az életemben, amikor beálltam egy gyárba robotolni, és annak ellenére, hogy ennek a rendszeres munkának köszönhetően az egészségügyi- mentális állapotom, és a kedélyem jelentősen a pozitív irányba kezdett fordulni, mindig tudtam, hogy én nem ott akarok abban az állásban megöregedni. A gyári élet további „szövődménye” volt, hogy jelentősen korlátozta a YouTube-megmozdulásaimat. Egyszerűen a titoktartási szerződés nem tette lehetővé, hogy bármit is meséljek a mindennapjaimról, márpedig egy vlogger, ha a napjai nagy részét egy munkahelyén tölti, akkor az összes élmény és beszámoló csak onnan származhat. A kényszer szájkosár miatt így egyre csökkent a videóim száma, és majdnem teljesen kiölte belőlem a vállalkozó szellemet.
A tetőpontja az volt a helyzetnek, amikor is a YouTube elkezdett teljesen irracionáis cenzúrát vezetni be a rendszerbe. Korábban nagy nézettséget és apró forintokat hozó videók kerültek tiltólistára. „Legtöbb hirdető számára nem megfelelő” címkével jelölte meg ezeket a YouTube. Csak két dolgot említve: káromkodni nem szabad, félpucéron vlogolni nem szabad.
Nem volt hangulatom szélmalomharcot folytatni, így lassan elkezdtem tudatosan elengedni a YouTube-ot. Annál is inkább, mert komoly fordulat állt be az életemben, és természetesen a múltamat nem tagadva, meg kell húzni egy határt, és mostantól nem állíthatok ki magamról komolytalan képet. Otthagytam a gyárat, és egyéni vállalkozó lettem hivatalosan. Grafikusként, fotósként és videósként kívánok a jövőben tevékenykedni, és a YouTube-os előéltemnek, valamint a Facebook rajongói csoportnak hála, nem nulláról kell kezdenem az ügyfélköröm kiépítését, ami kifejezetten előnyös egy vállalkozás beindításánál.
Mivel egyelőre nem építettem weboldalt, amelyen a referenciáimat mutogathatom, úgy gondoltam, miért ne hozzak létre egy üzleti Instagram profilt, amely könnyen bekövethető, gyorsan, blogszerűen meg tudom osztani a munkáimat, továbbá azonnal fel lehet venni rajta keresztül velem a kapcsolatot. Nem haboztam, néhány nappal ezelőtt megszületett a @bonfiregraphics névre hallgató Instagram fiók, amin egyelőre még csak 19 poszt van, de már van 50+ követő. Ez még igen szerény szám, mindazonáltal remélhetőlen dinamikusan növekedni fog egy darabig.
Közben úgy döntöttem, hogy miért ne posztolhatnám ide is ki a munkáimat? Nem kell weboldalt építenem nulláról, hiszen itt van egy blog, ahol nagyobb felbontásban, jobb minőségben, és bővebb magyarázattal ellátva is tudnám mutogatni a munkáimat referenciaként. Tehát a blog mostantól referenciaoldalként is fog funkcionálni, de igyekszem majd megtalálni a megfelelő címkét, hogy a posztok kereshetőek és visszamenőleg is megtalálhatóak legyenek. Ha sok türelmem lesz, nem kizárt, hogy a dizájn is megújul a jövőben valamelyest. A Photoshopos fejléc már réges-rég nem fejezi ki mindazt, amiről ez a blog szól. Kicsit vegyes lett, ennek szellemében az elkövetkezendő időkben tehát lassú evolúció folytán, az elemeket egyesével faragva szépen át fog alakulni az egész. Ami csak előnyére válik a blognak.
Addig is, míg új blogposzt nem születik, kövessetek be Instagrammon a következő linken:
