Mivel egyre nagyobb igény jelentkezik, hogy otthon, házi körülmények között is tudjunk éneket rögzíteni viszonylag elfogadható minőségben, szükségünk van egy minimális hardveres konfigurációra, amibe (ha tetszik, ha nem) be kell ruházni, vagy az egész vállalkozásból nem lesz semmi. Mivel sok kérdést látok ezzel kapcsolatban fórumokon, és úgy látom, az emberek a legalapvetőbb dolgokkal sincsenek tisztában, megpróbálok néhány dolgot elmagyarázni, na nem úgy szakzsargonban, hanem úgy, hogy azt egy laikus is megérthesse.

Éppen ezért előrebocsátom, hogy nem kívánok az elektronika mibenlétében a kelleténél jobban elmerülni. Inkább egy kis összefoglalót készítek, és általam hasznosnak ítélt cikkekből fogok egy az egyben idézni ahol szükséges, és természetesen ott megtalálható lesz a teljes cikkhez vezető link is, ha valaki a részletekre is kíváncsi. Nézzük hát!

Mikrofon

Addig talán mindenki eljut gondolatban, hogy első körben szükségünk lesz egy mikrofonra. Na de milyenre? Hobbiénekléshez feltétlenül muszáj-e nagyobb beruházás? Mire kell figyelni a mikrofon kiválasztásakor?

A mikrofonokat alapvetően két nagy csoportba soroljuk. Vannak dinamikus mikrofonok, és kondenzátor mikrofonok. A dinamikus mikrofonokat leginkább élő előadás hangosítására használjuk. Általában közelről (1-2 cm) kell beléjük beszélni, a jelszint a távolság növekedésével drasztikusan csökken. Színpadra ideális megoldás, hiszen nem veszi be az egyéb színpadi zajokat: lábdobogást, dobokat, nyikorgást, csörömpölést. Ez az előnye stúdióban inkább hátrányára fordul. Bár hangszerek felvételére továbbra is ideális bizonyos esetekben a dinamikus mikrofon, mi most itt elsősorban az ének felvételére koncentrálunk.

A kondenzátor mikrofon fő jellemzője (mindenféle működési elv nélkül), hogy remekül használhatók „térmikrofonnak”, vagyis nagy távolságra elhelyezett mikrofon is képes felvenni akár a légyfingot is. Stúdióban egy asztalra kitett kondenzátor mikrofon ideális akár több szereplő párbeszédének felvételére is a magas érzékenysége miatt. Ének stúdiókban kizárólag kondenzátor mikrofont szoktak használni. Ezzel nem azt mondom, hogy dinamikussal egyáltalán nem lehet felvenni, de azt szinte be kell kapni, az énekest a szabad éneklésben legtöbbször csak korlátozza. Döntsük tehát el, hogy színpadi (dinamikus) mikrofonra van szükségünk, vagy pedig stúdiózásra (kondenzátor).

És itt akkor most rá is térhetünk arra, hogy mit vásároljon a kezdő. Tele vannak a boltok mindenféle nóném borzalmakkal, amik csak a pénzt húzzák ki az ember zsebéből, felvételen elvéreznek. Ha kevés a pénzünk, de elfogadható minőségű kondenzátor mikrofont szeretnénk vásárolni, akkor az AudioTechnika AT2020-as modelljét tudom ajánlani. Ez egy nagy membrános kondenzátormikrofon, házi célokra, szárnypróbálgatásra tökéletesen megfelel. Volt alkalmam vele dolgozni, és hát tényleg. Ár/érték arányban a legjobb, amit a piacon meg lehet kapni. Idézet: „Az audio - technica AT2020 cardioid karakterisztikájú stúdiómikrofonja árkategóriájában a hangtechnikai piac talán vezető terméke, minőségben és megbízhatóságban egyaránt. A teszt során nagyon elégedettek voltunk a mikrofon teljesítményével, az otthoni stúdiók számára kiváló eszközt készített a gyártó. A felvételekre a természetes tisztaság a jellemző, rossz akusztikai körülmények között is garantálja a valósághű, elszíneződésektől mentes professzionális jellegű hangzást. A kis membrántömeg széles frekvencia átvitelt tesz lehetővé. Szóló jellegű felvételekre nagyon jól használható, valamint a nagyobb, csoport jellegű produkciók esetében is elfogadható hangzást biztosít. Gitár felvételeknél különösen pozitív élményeink vannak, csakúgy, mint az énekes alkalmazásokkor nyújtott minőséggel. Minden tekintetben nagyon jó vétel az AT2020.” – a teljes teszt és cikk a hangmesteren Ma már az ára sem olyan vészes, 27 000 Ft körül be lehet szerezni, és egy ilyen darabot be is kell szerezni. Mivel a legtöbb ideális stúdiókörülményt úgysem fogjuk tudni biztosítani, ezért ez a mikrofon a minimum, amivel bármit is lehet kezdeni házilag. Aki az összeg láttán csóválja a fejét, az gondoljon bele, hogy ma már minden hangtechnikai hardverhez kapunk ajándék szoftvert is, amivel a felvételt elvégezhetjük. Ezek általában a legjobb stúdiszoftverek lájtos változatai, mindazonáltal kitűnően lehet velük dolgozni. Ha a produkciónkat későbbiekben publikálni szeretnénk, elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk jogtiszta zenei szoftverekkel. Így ha beleszámoljuk a  grátisz szoftverek árát is, már rögtön nem olyan dermesztő az ár. Ezen kívül a mikrofon még csak az első eszköz, szükségünk lesz még egy kis beruházásra. Ha nem akarunk ennyi pénzt kiadni, akkor ne is olvassuk tovább a cikket. Fölösleges.

Mikrofon előerősítő (előfok, preamp)

A másik dolog, amit tudnunk kell, hogy a mikrofonoknak önmagukban rettentő kicsi a bemeneti jelszintjük. Megfelelő jelszint erősítés nélkül csak zajt fogunk rögzíteni. És most itt egy pillanatra felejtsük el a hangkártyánk mikrofonbemenetén található beépített előfokot. Úgysem azt a hangkártyát fogjuk használni! A jelet tehát fel kell erősíteni, és ehhez kell egy megfelelő előerősítő, ami az erősítésen kívül még tud egy-két számunkra hasznos dolgot. Ilyen pl a

• +48 V fantomtáp. – A kondenzátor mikrofonok mindig külön tápellátást igényelnek. Hacsak nem rendelkezünk keverőpulttal, akkor bizony jó szolgálatot tesz az előfokba beépített +48 V fantomtáp kapcsoló. A fantomtápról bővebben
• XLR és 6.3-as Jack ki- és bemenetek – A mikrofonok kétféle csatlakozóval kerülnek forgalomba. A komolyabb darabok egytől egyig XLR csatlakozóval, így ezt egy „mezei” hangkártyába bajosan tudnánk becsatlakoztatni.
• +20 dB kiemelés – extra hangerőt lehet egy gombnyomással kiemelni, ha már a gaint teljesen kivezéreltük, és még mindig nem lenne elég a jelszint.
• fázisfordító kapcsoló – bizonyos felvételi körülmények között szükség lehet a fázis megfordítására. Egy jó előfok ezt is tartalmazza.
• limiter – végül, de nem utolsósorban… A limiter kapcsoló arról gondoskodik, hogy a felvételünk még csak véletlenül se lehessen túlvezérelt. A hangerőt úgy kell felvételkor beállítani, hogy a leghalkabb részek is megfelelő jelszinttel érkezzenek be. Viszont ilyen esetben a hangos részek könnyen túlvezérlésbe és torzításba csaphatnak át. Ezt hivatott leszabályozni a limiter. E nélkül szinte lehetetlenség dolgozni.

Egy jó előfok mindezeket tudja. Erre megoldást kínál a Behringer Tube Ultragain Mic200 csöves mikrofon előfoka. A beépített előfok szimulációk azoknak jöhetnek jól, akik valami miatt idegenkednek a Behringer hangjától. Sok vájtfülű hangmérnök nem szereti a Behringer cuccokat, mert szerintük nagyon „beleszól a hangképbe”, vagyis megváltoztatja a hangképet. Én mondjuk ezt nem tapasztaltam, kellemes meleg hangja van ennek a kis motyónak a csöves kivitelezésnek köszönhetően. Magyarországon is forgalmazzák, webshopokból beszerezhető, és nem drága. Belépőszintű cucc ez is, ami szintén nélkülözhetetlen. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló előerősítő beszerzése kell hogy legyen a második sarkalatos pont.

Hangkártya

És el is érkeztünk az egyik legfontosabb hardverhez. „Minek vegyek én hangkártyát; van a gépemben hangkártya, az miért nem jó?” – halljuk minden egyes ilyen jellegű topicban a kérdést. Nos, röviden összefoglalva: azért, mert az alaplap beépített hangkártyája nem zenei felvételre való! Durván kisarkítva a dolgokat: az alaplapi hangkártya arra való, hogy megszólaltassa a rendszerhangokat. Esetleg még a médialejátszót is, aztán slussz. Sokan tudják, hogy pl egy jobb házimozi megszólaltatásához különféle házimozis (5.1, 7.1) hangkártyák szükségesek, különben nem azt fogjuk hallani, amit szeretnénk. Na, hát tudomásul kell venni, hogy zenei felvételhez meg megint másfajta hangkártya kell. Egy 5.1-es super Dolby Surround házimozi hangkártya sem feltétlenül felel meg erre a célra. Nincs mese, ki kell adni rá legalább tízezer forintot.

A zenei felvételre tervezett kártyákról ne a PCI-os belső hangkártya jusson eszünkbe! Igaz, egy időben ilyeneket is gyártottak (sőt, ma is forgalomban vannak), de sokkal jobb egy külső egység, ami mondjuk USB-n kapcsolódik a géphez. A belső kártyák képesek összeszedni a számítógép elektronikájából keletkező zajokat, az úgynevezett „zizit”, és mindenféle fura cicergés és ciripelés jelenhet meg a felvételben, amelyeket utólag nehéz, vagy nem lehet megfelelően kiszűrni. Alapvető kívánalom tehát, hogy a külső hangkártya (amit inkább interfésznek nevezünk) elkülönüljön a gép házától. Egy zavaró tényezőt kiküszöböltünk.

A másik nagy rejtelmes dolog a monitorozás és a vele járó latency. Lássuk, mit is jelentenek ezek.

Monitorozásnak azt nevezzük, amikor a gépbe bemenő jelet visszaküldjük a fejhallgatónkba, hogy a zenei kíséreten kívül a saját hangunkat is halljuk felvétel közben. Monitorozni muszáj, süketen nem lehet sem hangszeren játszani, sem énekelni, hacsak nem profi valaki, de még akkor sem nagyon… A monitorozás bekapcsolható vagy a felvételt végző programból és elvégezhető szoftveresen, vagy megoldható hardveresen, amennyiben a hangkártyán van közvetlen monitor kapcsoló. Utóbbi eset még ideálisabb, hiszen a számítási teljesítményt csökkenti, ha nem szoftveresen monitorozunk. Viszont ha egy alaplapi hangkártyával kezdünk el monitorozni, azt vesszük észre, hogy a hangunk késik. Méghozzá eléggé zavaróan sokat. Ez pedig megengedhetetlen. Ezen a késésen próbál segíteni az ún. ASIO driver. Amennyiben egy hangkártya ASIO-s, úgy a driver segíthet lefaragni ezt a késést (latency). Azonban a beépített hangkártyáknál egy bizonyos érték alá nem fog tudni menni, és a processzort is rendkívül megterheli, annyira, hogy egyáltalán nem lehet vele dolgozni. Ezért törődjünk bele, hogy ének (vagy a későbbiekben bármely hangszer) felvételéhez kell venni egy külső hangkártyát, nincs mese. Erre szintén a Behringertől kaphatunk megfizethető árú megoldást. A kütyü neve Behringer U-Control UCA200 USB Audio Interface, és tízezer pénzért egy rakás webshopból beszerezhető. Én évek óta használom legnagyobb megelégedéssel. Tényleg ez az indulási alap, ennél olcsóbbat kerestem, de nem találtam. Mit tud ez a kis hangkártya?

• USB-vel csatlakozik a géphez, így az adatátvitel sokkal gyorsabb és nagyobb, mint analóg módon, ráadásul külön tápellátást sem igényel, az USB-n keresztül látja el magát „kakaóval”.
• Sztereó fejhallgató kimenettel és hozzá tartozó független hangerőszabályozóval rendelkezik.
• Optikai kimenettel CD lejátszóhoz, digitális konverzióhoz és egyéb eszközökhöz.
• Közvetlen monitoring kapcsoló. Ezt bekapcsolva a hangkártyából tudunk monitorozni a felvevő szoftver megkerülésével.
• Ultra alacsony latency – tapasztalataim szerint akár 8 ms-ra le lehet faragni a jelfeldolgozásból fakadó késést. Ez már a legvájtfülűbb zenészeknek is megfelelő.
• RCA sztereó be- és kimenettel rendelkezik.

Mindössze ennyi beruházás szükséges első körben. Később majd úgyis kiderül, hogy elkél egy viszonylag zajmentes vagy hangszigetelt helyiség, ami el van szeparálva a számítógéptől, kell mikrofonállvány, rezgéscsillapító kengyel, popfilter, zárt kialakítású fejhallgató (nem fülesbogyó!) és egyéb kellékek. Ez viszont már nem tartozik szorosan a témához, mindenki maga tudja, milyen vastag a pénztárcája.

Remélem, ezzel az irománnyal sikerült néhány hasznos információt megosztanom a kezdeti induláshoz. Sok sikert a felvételekhez!