Bemutatkozás

blog.profile (1).png

Üdvözlöm! A nevem Turi Tamás. 2007 óta foglalkozom számítógépes képalkotással, Photoshoppal, Illustratorral, tipográfiával. Ezekben a témákban dolgozom, ismereteket terjesztek a blogon. Több mint húsz éven át aktív zenész voltam, így hang- és videoszerkesztésben is jelentős tapasztalattal és múlttal rendelkezem. A blogon a grafikán kívül még hang- és videoszerkesztési tippeket, trükköket sajátíthat el a tanulni vágyó. Szakmai ötleteken kívül néhány személyes bejegyzés is helyet kap a blogon.

• Legfrissebb
• Archívum
• Utolsó kommentek

Támogatás

Ajánlom magamat!

Már kapható!

audacity-ad.png

REGULA!

Hozzászólások

Címkék

3D (2) action (3) adjustment layer (1) adobe (4) alfa csatorna (2) anaglyph (1) animáció (3) áttetszőség (2) audacity (9) audió (1) audition (4) automatizálás (3) az oldalról (5) batch file processing (7) beállítások (3) betűtípus (2) blend tool (1) blog (2) bridge (1) cakewalk sonar (9) camtasia studio (4) cs4 (2) cs5 (2) cs6 (3) definiálás (2) ecsetek (4) egyéb (2) egyedi póló (1) élesítés (1) eszközhasználat (18) fájlműveletek (2) felhívás (2) fontok (5) fontszerkesztés (2) gimp (1) grafikus (1) gyorsmaszk (2) hang (1) hangszerkesztés (13) házi stúdió (3) HDR (1) hibaüzenetek (5) ikon (1) Illustrator (3) illustrator (20) illustrator videó (18) image ready (2) kábelek (1) kellékek (7) kiegészítések (6) kivágás (5) külföldi (1) különleges effektek (32) kütyük (13) látványterv (1) letmicro (1) logó (3) maszkolás (10) match color (1) mikrofon (1) mintázat (2) mockup (1) működési rendellenességek (8) nem működik (3) online eszközök (7) pattern (3) pen tool (4) photoshop (12) photoshop alapok (22) photoshop hibák (4) photoshop videó (38) photo filter (3) pólóminta (1) rajz (3) rendering (3) retusálás (1) Roland (10) speed up videó (2) Steinberg (1) stílusok (1) személyes (50) szimbólumok (1) szöveg (7) szövegszerkesztés (6) textúrák (4) töprengő (38) Trauma (1) troll (3) TRRS (1) tutorial.hu (3) vágómaszk (2) videó (1) videotutorial (6) villámtipp (1) vízjel (3) wacom tábla (3) YouTube (12) zene (31) zenei videó (8) zeneszerkesztés (18) Címkefelhő

Mike Mangini – A Dream Theater új dobosa

2011.04.29. 18:00 BonFire

Ismét zenei mellékvágány, tehát akiket nem érdekel a téma, szemezgessenek a blog egyéb írásai közül, én meg itt hadd adjam át magam az örömöknek.

Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a kedvenc zenekarom, akik életemben zeneileg a legnagyobb hatással voltak rám, a Dream Theater. Most nem kezdem el ecsetelni, miért. Inkább az új hírre koncentrálok.

A Dream Theater három alapítótagja, John Petrucci, John Myung és Mike Portnoy már 25 éve megszakítás nélkül folytatta a progresszív zúzást, amikor is tavaly szeptemberben Mike Portnoy dobos bejelentette, hogy belefáradt az egészbe, és javaslatot tett egy pár év szünetre. E bejelentést a többiek megdöbbenve fogadták, mert ők nem érezték úgy, hogy a zenekar zeneileg kifáradt volna. Saját szubjektív megítélésem szerint (és mások szerint is) Portnoynak volt igaza. Személy szerint én már a két legutolsó stúdióalbumukat szimplán hallgathatatlannak minősítettem. Nem ez az első mélypont a Dream Theater működésében, bár sokan biztos nem értenének velem egyet, mert ennek megítélése igencsak szubjektív. A Falling Into Infinity c. albumuk turnéján érződött, hogy a zenekar kezd kifogyni az ötletekből. Aztán egy cseles húzással elhappolták a turnén velük együtt játszó "előzenekar", a Rudess-Morgenstein Project billentyűsét, Jordan Rudesst, aki olyan agyatlan és sokkoló dolgokat hozott a Dream Theater muzsikájába, amelyeket addig elképzelni sem tudtunk. A Dream Theater feltámadt, mint hamvaiból a főnix, és immár Jordan Rudesszel 1999-ben elkészítette pályafutása legsikeresebb koncept albumát, a Scenes From a Memory: Metropolis Pt.2. címmel.

Azonban azóta ismét elröppent újabb 10 év, és már kezdték önmagukat ismételni, és nem a jó értelemben. Aki ismeri a DT zenéjét, tudja, miről beszélek, amikor ismétlést mondok. Rengetegszer nyúlnak vissza egy-egy dal fő- vagy melléktémájához, azt átformálják, áthangszerelik, beépítik az új dalba; ezzel nincs is semmi gond. A gond ott van, amikor elkezdik az "egyik fülön be, a másikon ki" zenét csinálni. Az utolsó két albumuk ilyen volt. Nagyon technikás, meg minden, de ez ma már nem elég. A szikra hiányzott belőlük. Ekkor döntött úgy Portnoy, hogy ha nem lehet szünetet tartani, hogy zeneileg feltöltődjenek, akkor inkább búcsút vesz tőlük.

Mike Portnoy igen magasra rakta a lécet. Nem egyszerű technikás dobos volt, hanem showman, a Dream Theater vezetője, managere, zenei rendezője, producere és tálalója. A színpadon – bár legtöbbször ő volt leghátul – a show sokszor szinte köré épült. Nem arról van tehát szó, hogy kellett egy technikás dobos. Annál sokkal több kellett. A technikai felkészültség mellett tudnia kell showt csinálnia egy személyben, közös nevezőn kell lenni a többiekkel, egyformán gondolkodni, és ha lehet, még meglepőbb-szokatlanabb dolgokat képesnek lenni kiagyalni.

A napokban a Roadrunner Records háromnapos meghallgatást tartott a világ 7 legjobb dobosával. Jó néhány nemzetiség a ringbe szállt, svéd, német és brazil származású dobosok is. Mind közül azonban toronymagasan emelkedett ki a rendkívül lelkes Marco Minnemann a víg kedélyével, ahogy élvezte, amit csinál, és természetesen Mike Mangini, akit sokaknak nem kell bemutatni. Ő korábban ilyen zenekarokkal és előadókkal játszott, mint az Extreme, Annihilator, Steve Vai, de játszott a Dream Theater énekesével James LaBrie-vel is. Emellett kegyetlenül elvetemült dobos, a szó pozitív értelmében. Angolul a "awful" jelző illene rá. Ő a Guinness csúcstartó az egy perc alatt mért leütések számában, 1247 leütéssel, azaz Mangini mester másodpercenként húszat üt a bőrre, vagyis 20 Hz-cel dobol; egy kézzel is leüti a tízet. Bármelyik kezével. Ebből még látványos showelemek lesznek.

Furcsa volt látni, hogy a világ 7 legjobbjának kikiáltott dobos is ugyanúgy tud izgulni a meghallgatáson, mint a kisdiák a vizsgán. Lámpaláz és reszkető kezek. Igen nagy volt a tét. Meglepő volt az is, hogy Mangini milyen gyermeki örömmel fogadta a hírt, hogy ő lett a Chosen One (kiválasztott). A videóban 15 perc körül látható az epizód (sajnos a Roadrunner a beágyazást tiltja ennél a videónál)

Dream Theater – The Spirit Carries On Episode 3

Őszintén remélem, Mangini meg fogja állni a helyét, és a Dream Theater végre újra előrukkol egy szerethető stúdióalbummal. Akkor lesz miért elmenni az európai turné valamelyik koncertjére is ismét.

És itt a végén álljon egy kis ízelítő Mike Mangini pályájának egy korábbi szakaszából.

6 komment

Címkék: zene töprengő

A bejegyzés trackback címe:

https://bonfire.blog.hu/api/trackback/id/tr692865091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gp 2011.04.30. 23:00:15

Szerintem beválik a "srác". FEZEN-en kiderül :) A cikkíróval annyiban vitatkoznék, hogy szerintem a legutóbbi albumukról a 'The Count of Tuscany' az egyik legszebb (!) szám, amit letettek az asztalra szerintem. Igaz. Ez is szubjektív :)

gp 2011.04.30. 23:02:44

Ja, hogy Mangini is MIKE, az pedig hab. A tortán :D Haladjanak a stúdió lemezzel, hogy ítéltethessünk :))

BonFire 2011.04.30. 23:41:16

@gp: Én nagyon kíváncsi vagyok az új albumukra, az biztos. A lemezek és dalok megítélése pedig valóban szubjektív, ahogy írtam is. Kinek a pap... ugye.

Számomra nem csak a Mike-Mike egyezés volt dermesztő, de a két befutó monogramja is. Mindkettő M. M. Jöhetnek a számmisztikusok, akik kiolvassák belőle, hogy "nomen est omen", és meg volt írva a sorsuk, hogy közülük valamelyik lehessen a DT dobosa. :)

Artie 2011.07.28. 14:59:32

@BonFire: Azt elárulod nekem, hogy pont ugyanolyan alaposan hallgatod a DT lemezeket, mint ahogy megállapítottad, hogy Mike Portnoy monogramja MM?

BonFire 2011.07.28. 15:48:07

@Artie: Mostanában az újabb albumokat egyáltalán nem hallgatom: számomra hallgathatatlanok, ahogy le is írtam. Meg nálam a zenehallgatás sosem volt időtöltés vagy kikapcsolódás. Zenésznek ez nem program. ;)

Sehol nem írtam, hogy Portnoy monogramja MM. Az MM Mangini és Minnemann monogramja, dupla M-mel, viszont Portnoy is Mike, és Mangini is Mike. Itt van a két keresztnév egyezés, ami persze tiszta véletlen.

Zserbózombi 2012.02.02. 20:25:25

Nahát, a zenei ízlésünk is hasonlít, nem csak a Photoshop iránti érdeklődésünk. :o) (Amiben te természetesen előrébb jársz.)