Bemutatkozás

blog.profile (1).png

Üdvözlöm! A nevem Turi Tamás. 2007 óta foglalkozom számítógépes képalkotással, Photoshoppal, Illustratorral, tipográfiával. Ezekben a témákban dolgozom, ismereteket terjesztek a blogon. Több mint húsz éven át aktív zenész voltam, így hang- és videoszerkesztésben is jelentős tapasztalattal és múlttal rendelkezem. A blogon a grafikán kívül még hang- és videoszerkesztési tippeket, trükköket sajátíthat el a tanulni vágyó. Szakmai ötleteken kívül néhány személyes bejegyzés is helyet kap a blogon.

• Legfrissebb
• Archívum
• Utolsó kommentek

Támogatás

Ajánlom magamat!

Már kapható!

audacity-ad.png

REGULA!

Hozzászólások

Címkék

3D (2) action (3) adjustment layer (1) adobe (4) alfa csatorna (2) anaglyph (1) animáció (3) áttetszőség (2) audacity (9) audió (1) audition (4) automatizálás (3) az oldalról (5) batch file processing (7) beállítások (3) betűtípus (2) blend tool (1) blog (2) bridge (1) cakewalk sonar (9) camtasia studio (4) cs4 (2) cs5 (2) cs6 (3) definiálás (2) ecsetek (4) egyéb (2) egyedi póló (1) élesítés (1) eszközhasználat (18) fájlműveletek (2) felhívás (2) fontok (5) fontszerkesztés (2) gimp (1) grafikus (1) gyorsmaszk (2) hang (1) hangszerkesztés (13) házi stúdió (3) HDR (1) hibaüzenetek (5) ikon (1) Illustrator (3) illustrator (20) illustrator videó (18) image ready (2) kábelek (1) kellékek (7) kiegészítések (6) kivágás (5) külföldi (1) különleges effektek (32) kütyük (13) látványterv (1) letmicro (1) logó (3) maszkolás (10) match color (1) mikrofon (1) mintázat (2) mockup (1) működési rendellenességek (8) nem működik (3) online eszközök (7) pattern (3) pen tool (4) photoshop (12) photoshop alapok (22) photoshop hibák (4) photoshop videó (38) photo filter (3) pólóminta (1) rajz (3) rendering (3) retusálás (1) Roland (10) speed up videó (2) Steinberg (1) stílusok (1) személyes (50) szimbólumok (1) szöveg (7) szövegszerkesztés (6) textúrák (4) töprengő (38) Trauma (1) troll (3) TRRS (1) tutorial.hu (3) vágómaszk (2) videó (1) videotutorial (6) villámtipp (1) vízjel (3) wacom tábla (3) YouTube (12) zene (31) zenei videó (8) zeneszerkesztés (18) Címkefelhő

Yesterdays – Colours Caffé: lemez ismertető (és kritika)

2010.12.26. 17:31 BonFire

Karácsony végére végre meglátogatott a kolozsvári zenész-barátom: Bogáti-Bokor Ákos, igaz, csak egy röpke félórára, mert máris utazott tovább, és ajándékba elhozta nekem a Yesterdays együttes legújabb (még annyira friss, hogy meleg) lemezét. Gondoltam, legott meghallgatom, és leírom róla a legelső benyomásaimat.

Felhívnám az olvasók figyelmét, hogy ez a lemezkritika nem lesz szokványos; egyrészt nem vagyok zenekritikus, sem újságíró, emellett Ákos régi barátom és volt zenésztársam, így elfogulatlanul nem is nagyon tudnék róla és a zenéjéről nyilatkozni. Ennek ellenére megpróbálom tárgyilagos és objektív szemszögből megközelíteni a témát. Viszont ami nem tetszik, annak is hangot adok majd. Lássuk hát!

Bár a zenekar saját bevallása szerint ezúttal egy, az előző lemeznél jóval emészthetőbb, és "poposabb" anyagot adott ki, én azért egy percig sem éreztem a diszkó hangulatot rajta. Ez talán azért is lehet, mert ezek a zenészek kivétel nélkül rock és jazz zenészek (a továbbiakban: zenészek :), így óhatatlanul is ez az énjük kerekedik felül.

Az első dal címe: Játék. Valóban, nagyon energikusan, vidáman csapnak a húrok, billentyűk, dobok és sípok (bocs!) közé. Játékos örömdal, egészen egyéni hangszereléssel.

A következő tétel, a Forog a tánc címre hallgat. Ez a "forgás", mint valami örökös motívum végigkíséri az egész albumot. Hol a zenei témák forognak, hol a szövegek. A dal kezdő főtémája, már-már komikusnak tűnik, csipetnyi progresszív vonulattal fűszerezve. A dalban nagyon tetszett a flangerrel effektezett gitárszóló, ami a végén már-már a fúziós jazzbe csap át.

A 3. és 4. számot nem igazán tudtam egymástól elválasztani. Igazából ők sem akarták, mert valójában egy három tételből álló szvitet hallunk Némafilm szvit I-II-III címmel. A 4-es a hármas egy variációja. Az Éjszaka címet viselő harmadik dal igazi chill-out mérsékelt tempóban. A 4. a Némafilm címre hallgat, és a dalban olykor korai KFT-s elemeket véltem felfedezni. Nem tehetek róla, tényleg ezt hallottam ki belőle. (Vagy hallottam bele.) A dalban Ákos ikerszólót játszik saját magával, végül még egy vocoder is megszólal. Számomra kissé elhúzottnak tűnik ez a 9 és fél perces darab. Véleményem szerint a 6. percnél abba kellett volna hagyni, úgy lett volna kerek a dal. 9:28 körül a befejezés... nos, csak annyit mondok: elég érdekes. Tessék meghallgatni.

A következő tétel a Némafilm szvit harmadik része, címe: Mélyrepülés. Bevallom, számomra ez a darab tényleg mélyrepülés, a lemez legfeledhetőbb pontja. Ismét chill-out, aludni jót lehet rá; aztán a 3 és fél perc után kezdtem megörülni, mert "beindult" a dal, aztán keserűen vettem tudomásul, hogy csupán 4-8 ütemnyi a pezsgés, már vége is szakad a dalnak.

A hatodik dalban (Tükör) visszatér a vidám hangulat harangjátékkal, ütőhangszerekkel és sok-sok fuvolával. A borítón a dalszöveg különösen perverzre sikeredett, mert meg van az egész tükrözve, mind vízszintesen, mind függőlegesen, így nem igazán olvasható. Szerencsére hallható és érthető. :)

A Tükröt követő Bábu szinte egybeolvad az előző dallal. A hangszerelés remek, de nem sorolom fel, nem akarok minden poént lelőni előre. Talán számomra ez a legemlékezetesebb dal a lemezről. Itt középtájt ténylegesen sikerül kissé poposra venni a figurát, amit azonban jólesően ellenpontoznak a jazzes betétek. Egy ilyen, egy olyan váltakozva. Érdekes.

Sorrendben a nyolcadik szám, a Flautoccata (ha jól olvasom) címre hallgat. Egy igen rövid, másfél perces szinti és fuvolaszóló az egész, ami tulajdonképpen a következő dal felvezetője is egyben.

9. Megpihensz. A dal címéhez méltóan a lemez ismét megpihen. De nagyon. Visszatér az álmosító és feledhető chill-out. Abszolút nem tudok egy töredékére sem visszaemlékezni, holott csupán egy órája hallgattam meg. Az egyedüli dolog, amely kissé felkeltette benne az érdeklődésemet, az a fretless (bundozás nélküli) basszusgitár hangja. Imádom ezt a hangot, csak kár, hogy éppen csak egy csipetnyit mutatnak meg belőle a lemezen.

10. A Prelúdium egy esőhöz ismét egy kétperces instrumentális tétel, rengeteg érdekes effekttel. A dal fő vonulatát a trombitaszóló adja.

Végül elérkeztünk a lemezt záró Zápor című dalhoz. És egyben ismét visszakanyarodtunk az andalító chill-out stílushoz. Ezt némiképp ellensúlyozza a rockosabbra vett slágeres refrén, hogy azután újra és újra leüljön a hangulat. Nem rossz dal, de a savát-borsát a refrénje adja. Aztán számomra egy megdöbbentő és érthetetlen gitárszóló a szám közepén. Mind soundra, mind játékstílusra úgy hangzik, mintha 8 éves Pistike pittputtyolta volna fel a szokol rádiójával kierősített gitárján. Nem tudom, mi lehetett Ákos célja ezzel, ha a kiakasztás, akkor sikerült, bár nem hittem volna, hogy ennyi év után meg tud még lepni – ezek szerint mégis. Hogy némi képet fessek róla: olyan, mintha egy amatőr, éppen pár hónapja tanuló gitáros dobta volna össze a tudása legjavát, és erőlködve valahogy feltolta volna. A sound teljesen meztelen. Effektek nélkül még lesújtóbb, és ami a legrosszabb: az egész teljesen kilóg, nemhogy a dalból, de még a viszonylag egységesnek mondható lemezből is! Tényleg nem tudom, erre miért volt szükség. Ha poén, akkor nem jó. A dal jó zárótétel lenne... ha véget érne 6:55-nél, ahogy el is halkul, és az ember nyúlna is a lejátszó kikapcsolója után, ha nem látná a folyamatábrán, hogy ott biza van még valami hátra. Ezek után következik cirka másfél perces csönd. Majd 8:45 környékén visszatér a dal, hogy pontot tegyen a lemez végére, és ebben a részben már a csembaló is felcsendül, mert ez a hangszer eddig még nem volt hallható. :)

Viszonylag felemásak az érzelmeim tehát a lemez iránt, mert egyrészt a kivitelezés profi munka, valahogy tőlem egy kicsit mégis távol áll ez az állandó chill-out, amely elem ugyan fellelhatő a saját zenéimben is, de azért ezzel mégsem lehet egy napon emlegetni, mert míg ők profi zenészek, én csak magamnak örömködök. Ez pedig művészet a javából, és talán éppen ezért is, földi halandó számára kissé nehezen emészthető.

A dalszövegekre és a zenészek játékára kár külön kitérni. Professzionalizmus a köbön. Ilyen szinten már minden dicséret fölösleges. Profi zenészek profi játéka hallható a korongon.

Egy plusz adalék: nagyon tetszik a dizájn. Jópofa a lemezborító, de maga a lemez szitázása is tetszetős. Úgy van megfestve, mintha egy kicsi vinyl-lemezt tartanánk a kezünkben.

Akit érdekelnek a dalok születésének a körülményei is, az nézze meg a YouTube-on a Yesterdays - Háttérmese című videósorozatot, ahol a szerzők maguk mesélnek ezekről.

Ez a korong egyébként immár szerzői kiadás. Nem terheli a lemezkiadók sápja, és viszonylag önköltségi áron megvásárolható a Rockszerviz oldalán.

Yesterdays – Wikipédia

Szólj hozzá!

Címkék: zene személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://bonfire.blog.hu/api/trackback/id/tr592540264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.