Már hallgatom egy ideje, hogy az alattunk lakó szomszéd nyolc éves kislánya pikulázni tanul. Nincs ebben semmi rossz, ha valaki, hát én tudom értékelni a zenei műveltséget. Ahogy írom a posztot, most is éppen fújja, éjjel fél tizenegykor, és ha jól hallom, az anyukája valamin klimpírozik hozzá. Talán valami olcsó szintijük lehet, mert az 53 m2-es lakásba nem igazán fér be egy pianínó sem.

Egy szó, mint száz, én nem hagynám, hogy egy nyolc éves gyerek éjjel fél tizenegykor fújja, több okból sem.

Ad1.: Egy nyolcéves gyereknek ilyentájban már rég az ágyban lenne a helye. Én az ő korában ilyenkor már rég aludtam. "Bezzeg a mi időnkben...!"

Ad2.: Társasházban lakunk, és nem a pusztán, ahogy azt emlegetni szoktam néha a szomszédoknak. Ahogy a klasszikus Fater-féle nagyszidásban hallható, "ha hupákolni akartok, akkor menjetek ki a pusztára, a büdös p*csába, oszt ott hupákolhattok...!" Tekintettel kellene lenni a többi lakóra is, akiket lehet, hogy ilyenkor már zavar a "zaj". Azért tettem idézőjelbe, mert egyelőre még a legjobb indulattal sem tudom zenének aposztrofálni a produkciót. Még jó, hogy furulyát választottak hangszernek, nem mondjuk pozánt, vagy valami hasonló rezet.

De végre, ma már új dalt tanult a kiscsaj, mert egy álló hónapig a Kis kece lányomat fújta, és már kezdett nagyon fárasztóvá válni, akármilyen szép dal is.

Én is pengetek még ilyenkor, sőt, éjjel is - éppen a múltkoriban találtam rá egy jazz akkordtáblázata, és éppen néhány szűkített szeptimakkorddal gyötröm az ujjaimat, én azonban felnőtt vagyok, több, mint 4× annyi idős, mint a kislány. Amellett a gitár nem hallatszik úgy át a falon, mint a pikula.

Szóval szép dolog a zenei műveltség, csak egy ekkora gyereknek ilyenkor már nem kellene gyakorolni, még akkor sem, ha ő szeretné. De simán kinézem a "jó édes" anyjából, hogy ő kényszeríti, mert nem sok fíling van a játékában.