BonFire blogja

Minden, mi kreatív…

Kórházi kalandjaim - élménybeszámoló

2009. december 17. 13:12 - BonFire

Ígértem én egy élménybeszámolót ahogy hazaértem, azonban még eddig lusta voltam megírni. No, lássuk!

Szóval semmi különös nem történt, ha csak azt nem vesszük annak, hogy "én előre megmondtam...", hogy pár tasak vér miatt egy hétig fognak benn tartani. Ez pedig úgy történt, hogy bementem hétfő délelőtt, megvizsgáltak, közölték, hogy - milyen meglepő - vérszegény vagyok, ezért vérre van szükségem, és csak vártam egész nap, mire az orvos benyögte, hogy megrendelte, de majd csak holnap lesz belőle valami. Jó.

Tehát kedden kaptam 2 egység (tasak) vért - 1 egys.=200 ml. Szerdán nézték az eredményeket, és kiderült ugye, hogy még kevés, ezért még kell, hogy kapjak.

Közben kedden az a megtiszteltetés ért, hogy portugál nővért kaptam, aki főiskolás lévén nálunk cserediákkodott, és olyan szerencséje volt, hogy a kórház osztályán 1 db (szintén diák) nővérkén kívül (az orvosokat leszámítva) senki nem beszélt angolul egy kukkot sem - rajtam kívül. Mivel már korábban lebuktam ezzel kapcsolatban, beosztották hozzám, hogy legyen egy beteg legalább, akiből majd dolgozatot írhat! :DDD Persze azt hozzá kell tenni, hogy ő sokkal jobban beszélt, mint én, aki ugyan tanulgatok, de nem igazán van lehetőségem gyakorolni a beszédet. Hát most gyakorolhattam. Tanítottam neki szép, ízes magyar káromkodásokat. :DD

Azért éltem a gyanúperrel, hogy míg bent leszek, nem fogom tudni megtanulni a nevét, és igazam is lett. Megnéztem a névtábláját, úgy hívták: Liliana Cristina Marques Lorenço. Nem tudom, portugáléknál mennyire divatos a spanyoloknál annyira szeretett 64 bites nevek adása, azonban Liliana eredetileg venezuelai volt, ha jól vettem ki a mondandójából, csak már jó régen Portugáliában élnek. Tehát a spanyolos névadási szokás ott érvényes. Ezért volt neki is legalább 4 neve. Tehetséges csaj volt, mert ugye anyanyelvi szinten beszélte a spanyot, a portugált és az angolt is, emellett még felszedett valamicske németet, franciát és olaszt is. Erről egyből beugrott a szakállas vicc, hogy:

"- Látod, fiam, milyen jó dolog az, ha valaki ilyen sok nyelven beszél?
- Minek, apám? Ez sem ment vele semmire!"

Szóval itt nálunk eléggé gáz volt a helyzet. Az még oké, hogy az én korosztályom nem beszél angolul (habár senkinek sem tilos a tanulás), mert nekünk még oroszt kellett tanulni az iskolában, de hogy a nálam 10-15 évvel fiatalabbak sem beszélnek, az már elgondolkodtató. Diákszállón volt elszállásolva, és nagyon kiábrándító volt számára, hogy a közel 300 diák közül a szállón mindössze 2-3-mal tudott beszélni csak. Ennyi fősulis beszél angolul, habár ha jól tudom egy idegen nyelvből már kötelező érettségit is tenni.

Szerdán úgy volt, hogy kapok még 2 egység vért. Vártam egész nap, de nem jött meg akkorára, amikorra a doki elment haza. Majd holnap - mondták. Mint a vénasszony a halálnak. Kérdeztem egyébként, hogy mivel hozzák ezt a vért? Szamárháton Pestől - merthogy olyan lassan jön. Erre kifejtették, hogy azt személyre szabottan készítik el, nem csak csapra verik a hordót - mint ahogy én hittem.

Csütörtökön is majdhogynem úgy lett, hogy ismét nem kapom meg. Már láttam a kezelőben, hogy ott van, tehát megérkezett, mégsem hozzák. Háromnegyed 3-kor szóltam az orvosnak, hogy akkor talán be is köthetnék, ne halasszuk a jövő hétre. (Azt már nem is taglalom, hogy közben hogy összevissza szurkáltak.) Erre bekötötték, én pedig mondtam, hogy pénteken haza szeretnék menni, amennyiben lehetséges. Lehetséges volt, habár csütörtökön a főorvos viziten úgy döntött, hogy meg akarja még másnap reggel nézni a gyomromat. - Na, mondtam - ebből semmi sem lesz. Nem szoktam visszautasítani a vizsgálatot, de tavaly 4x türközték a gyomromat, és jóból is megárt a sok. Úgy vagyok vele, hogy ha nincs rá panaszom, akkor ne kukkoljanak, elég kellemetlen az, nemigen lehet megszokni. Azt mondta az orvos, hogy azért szeretnék megnézni, hogy nem a gyomrom vérzik-e. Haha! Mondtam neki, hogy azt talán észrevenném, mire mondta, hogy nem biztos. Mindenesetre nem egy csalhatatlan jele van, ha az embernek vérzik a gyomra. Ha nem is fáj, vannak más tünetek is, ami nálam nem volt. Továbbá diétázom, így eléggé kevés eséllyel lyukasztom ki. Ha a dőzsölő időszakomban nem sikerült, akkor diétás korszakomban sem valószínű.

Szóval pénteken a doki ügyes volt, mert még ebéd előtt sikerült megírnia a zárójelentésemet, úgyhogy már pénteken itthon ebédeltem. De nagy valószínűséggel ezt fél vagy negyedévente meg kellesz ejteni, akkor is, ha különösebb panaszom nem lesz, akár egy öreg autónak a szokásos fél évenkénti nagygenerált.

Utólag szerkesztve: Ma végre sikerült lementenem a telefonomról az illusztrációnak szánt képet. Ami a poszt elején látható, az az igazi. Ezt kaptam. :)

6 komment
Címkék: személyes

A bejegyzés trackback címe:

https://bonfire.blog.hu/api/trackback/id/tr631604327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magusx18 2009.12.18. 15:15:29

Hehh... amúgy itt van mellettünk az Országos Vérellátó a XI.-be hát... mit mondjak, csak vinnyognak egész nap le-föl... Angolul meg tényleg tudni kellene, de szerintem a tanárok is elég gyatrák manapság... vagy nem tudom mi lehet a bibi... Otthon a családdal is angolul kéne beszélni?? Dehát az meg milyen snassz, elvégre Mo-n vagyunk.

BonFire 2009.12.18. 17:18:46

@Magusx18: Nálunk a családban csak a nővérem van, aki tud angolul – ő egy kicsit jobban is, mert jó pár év előnnyel, valamint egy középhaladó tanfolyammal is előttem jár – mindazonáltal ha itthon vagyunk magyarul beszélünk, az nem olyan fárasztó. :)) Persze külföldön nem jön zavarba, bármi kell neki, itthon viszont úgy tesz, mint aki még egy 1×ű mondatot sem tud megszerkeszteni. Pedig tud. Csak ugye fél, hogy téved, és akkor mi lesz. Pont az a baj az iskolai oktatással, hogy nem azt értékelik, amit tud valaki, hanem azt büntetik, amit NEM TUD! Holott az lenne a lényeg, hogy mindenki meg merjen szólalni.

Ha külföldön jár az ember, akkor kézzel-lábbal magyaráz, és a külföldi is türelmes lesz, és ha megérti amit akarsz, akkor nem fog leoltani mint a tanárbácsi, hogy "fiacskám, itten present perfectet kellett volna használni simple past helyett..." és hasonlók.

◄ViZion 2009.12.22. 11:53:51

A 64 bites neveken jót röhögtem...

Németben más a tészta, ott bizony kijavítanak KEGYETLENÜL... :)
Örülök, h jobban vagy.

BonFire 2009.12.22. 19:23:20

@◄ViZion: Ezért kell olyan országba menni, ahol nem az anyanyelvén beszél, ha angolul szólal meg a másik. Pl Jordániába senki nem javít ki, ha hibát vétesz angolul, sem a szállodában, sem a piacon.

A németektől egyébként ez nem meglepő. Habár akkor is kijavítanak, ha angolul beszéltek? Vagy ők is olyanok, mint a franciák, hogy ha meggebedsz sem hajlandók megszólalni angolul?

◄ViZion 2009.12.24. 00:08:42

Hehe... igen.
Volt egy kedves, rendes emberke, sokat beszélgettünk. vmit nem értettem, kb. 10 percig írta körül... mire kértem, h ha esetleg angolul mondaná... ááá, nátürlih!... B+, 10 percig szivattál.. lol.

A főnököm olasz volt, azt is kiakasztották... parkolóban nem volt hely, párocska beszáll éppen a gépbe, erre megkérdezi, h gehen Sie Weg? A hapsi mosolyog, bólint, a csaj odabotorkál, autóra mutat: Nein, Wir FAHREN Weg...
B+ szóval nem gyalog, hanem autóval megyünk el... nah aznap főnöknek megvolt a téma...

Sebaj. Ficken Gut, Alles Gut!

BonFire 2009.12.24. 00:14:11

@◄ViZion: Sebaj! Akkor sem fogok se németül se franciául hozzájuk szólni, ugyanis nem tudok egyik nyelven sem. A keresztapám viszont francia, de jól beszél angolul és ő nem várja el, hogy franciául beszéljek. No és persze a magyar káromkodásokat kitűnően érti. Ezért jó, hogy magyar felesége volt. :))