Egy régi adósságomat törlesztem ezzel a "legújabb" zenei albumommal. Történt ugyanis, hogy tavaly ilyentájt belefogtam egy szám írásába. A szám 95%-ban el is készült, feljátszva, masteringre készen, csupán egy röpke gitárszóló hiányzott belőle, amit 2011 folyamán állandóan halogatva nem voltam képes megírni és feljátszani rá.
Időközben ugyanis rettenetesen legyengültem, a nyár elején cachexiát diagnosztizáltak nálam, ami eléggé rányomta a bélyegét mind a testemre, mind az elmémre. Olyan állapotba kerültem, amiben épeszű zenét nem lehet szerezni. Így született az album címadó dala, amelyet stílusosan a saját egészségi állapotomról neveztem el. Aztán hosszú-hosszú ideig egyáltalán nem voltam képes sem zenélni, sem más értelmes tevékenységet folytatni.
Egy régi zenészcimborám időről-időre faggatott (mivel ő hallotta a háromnegyedrészt kész dalt), hogy „Na, mi van, kész van már a szám? Mikor lesz kész?…” – én pedig mindig megerősítettem, hogy ne izguljon, egyszer úgyis befejezem, csak győzze kivárni. Mára már szvsz ő is lemondott róla, hogy valaha is befejezem. Aztán az utóbbi időben valahogy újra megjött a kedvem a zenéléshez. Épp egy új gitárplugint nyüstölgettem, amikor eszembe jutott a soha be nem fejezett Cachexia. Ennyi erővel már be is fejezhetném, gondoltam. Ma (2012. III. 1.) pedig be is fejeztem.
Eredetileg az volt a szándékom, hogy ez egy egyszámos album lesz, afféle „single”, de a napokban tiszta véletlenségből kijött belőlem egy olyan aranyos kis habkönnyű nótácska, hogy úgy gondoltam, vétek lenne nem publikálni. Így aztán ez is helyet kapott második számként az albumon. Hogy azért ne legyünk teljesen elégedettek, adtam neki egy jó nehezen megjegyezhető címet, Eternus Aestas névre hallgat ez a végtelenül egyszerű dal. Csak úgy, poénból. Így a „single” „maxi”-vá serdült.
A Cachexia pedig progresszív metal lett. Sőt, a SoundCloudon egyenesen agresszívnak tituláltam – aki meghallgatja, tudni fogja, miről beszélek. Fogadjátok szeretettel ezt a 7 és fél percnyi kikapcsolódást.
A felvételre a Creative Commons 3.0 licence vonatkozik.
------------------------------------------------------------------------------
Frissítés: Ezt a blogposztot már március 1-jén megírtam, mindeddig vázlatként leledzett, mert a Jamendo nem volt hajlandó publikálni, amíg nem küldök nekik egy tanúsítványt, hogy én vagyok a kizárólagos jogtulajdonosa a számoknak. Eddig ez a nagyeszű bürokrácia nem volt jellemző, ráadásul jól el is tévedtem a száraz jogi bullshit között, sehogy sem bírtam kitalálni, mit akarnak tőlem. Ha ezt a jövőben minden albumnál el kell játszani, nem hiszem, hogy nagy kedvem lesz továbbra is ott publikálni.
